Érdekes érzés szinglinek lenni. Kilenc hónapja múlt, hogy Citrom elment, és csak az utóbbi három hónapban kezdtem felfogni, hogy nem csupán a mindennapi döntések és történéseket tekintetében vagyok szabad, de szabad lettem a kapcsolatokat tekintve is.
Így aztán bele-belemászok dolgokba, gyorsan kihátrálok, ha valami nem tetszik, majd egy másikba újból bele..A szabadság érzése könnyűvé tesz és magabiztossá, én nem szeretek becsapni...
Az idő hozhat bármit , mert az én ajtóm nyitva áll. Igaz ugyan, hogy a négy, lassan már öt évvel ezelőtti szerelmet nem tudja felülmúlni semmi, de az a szerelem már halott, bármennyire is fáj még mindig, ha Rágondolok. Nem tudok-nem tudunk visszatáncolni a múltba, mert azóta más emberekké váltunk, sok-sok dolog történt meg velünk külön-külön, és ez a sok dolog formált, rombolt, újraépített..de nem minket együtt formált, hanem más dolgok alakítottak engem és más dolgok alakították Őt.
Így aztán marad a szingli élet, annak minden titkával, örömével, bújával-bánatával..formáló erejével és a lehetőségek kínálatával.
Hamarosan követlek én is a szinglik klubjába...30-ikán lesz a második tárgyalás.Puszi
VálaszTörlésAkkor a mélyérzésű szinglik klubját akár el is indíthatjuk, azt hiszem, vagyunk egy páran. De jó Neked, már a második tárgyalás, nálunk egy volt és azóta semmi..nem is értem. Ágnes, fenn vagy a Facebook-on, ha igen keress meg kérlek ( Blaskó Erika)Neked is puszi!
VálaszTörlésSzégyellem magam,hogy nem jelentkeztem augusztus óta,de nagyon felgyorsultak körülöttem az események.Azért olvastam a blogjaidat és nagyon sajnálom,hogy nem ment minden úgy ahogy elgondoltad.
VálaszTörlés