2012. december 16., vasárnap

Hundrum

Butaság volt azt gondolnom, hogy a csak szexféle kapcsolatból születhet valami más is. A nagy szerelmek, csakúgy , mint a nagy barátságok  annyi de annyi emléket idéznek, míg a csak szex, nos, az csak szex. Kezdem érteni, hogy miért is nem működhet az, amit én akartam. A szerelem lebutított változata, egy kis érzelem, egy kis romantika, semmiből sem túl sok persze, mert így annyira kényelmes, nem fáj, nem  éget.Emlékeink között ez a kis love affair persze soha nem lesz jelentős. Aztán egyszer csak, mialatt alapjáraton működtetjük a szívünk dobbanását, meglep minket a szerelem , magával ragad, és mindent elsöpör, ami lényegtelen volt.

2012. augusztus 27., hétfő

Csak szex

Hülye mondat, hülye kijelentés, főképpen, ha úgy szimplán értelmezi valaki.S talán az sem mindegy, hogy ki mondja. Ezt én mondtam. Én, aki annyira tudok szeretni, hatalmas lánggal égni és egy szerelemért felperzselni mindent magam körül. Érzelmek nélkül nem tudom finomabban még a kezét sem megfogni senkinek. Más persze egy baráti ölelés vagy csimpaszkodás, amit hozzá nem értő szemek félre is érthetnek, de intimebb érintésre csak szerelemmel vagyok képes.
Mindezek ellenére kijelentettem a címbeli mondatot és sikeresen landoltam a férfifaló nő katgóriájába. Furcsa egy helyzet..
Csak szex, mert egy kiba...tt házasság után vagyok, és az önmagam romjaiból kellett és kell felépítenem az életünket újra..egyedül..
Csak szex, mert egyelőre nem szeretném még egy fél napra sem itthon hagyni a gyerekeket , hiszen csak én vagyok nekik. Ezért max az éjszakák jöhetnek szóba...
Csak szex, mert nem akarok moziba járni, éttermekbe és kávézókba, évekig tettem és nem vonz...
Csak szex,mert a függetlenségemre most éppen akkora szükségem van, mint a levegőre...
Csak szex, mert még nehéz lenne bárkiben is bíznom...
Csak szex, de csak azzal, akit szeretek. Ezt nem lehet félreérteni. És mégis..



2012. augusztus 20., hétfő

Szerelmem Hargita

Erdély színei.   Hegyek hullámai.   Völgyek hajlatai.   Utak vonzásai.   Erdők zöldjei.  Illatos faparázs.   Csobogó patak.  Páfrányos hajnalok.  Csillagos éjszakák.   Szívem színei.





2012. augusztus 14., kedd

Úttalan utakon

Hogy kezet nyújtasz valakinek, annak sokféle oka lehet. Néha még úgy is tűnhet, hogy megalázkodsz, de ezt csupán az látja így, aki nem lát a felszín mögé. Sokszor és sokan élik-éljük le az életünket egy félreértés miatt másképp,mint ahogyan szeretnénk. Én nem akarok rossz utakon járni, mert annyiszor jártam már ott. Ezért mindent megteszek, hogy elkerüljem azt. Egyszer. Esetleg kétszer, ha valaki olyan fontos nekem.
De aztán konstatálom a valóságot és rálépek arra az útra.

2012. augusztus 5., vasárnap

Klári aranyköpési

Ha az elmúlt fél év történéseiből kellene igazságot mondanom, meghülyülne a hazugság vizsgáló..

2012.08.05.

"A múltban tanulunk, de nem ennek a gyümölcsei vagyunk. A múltban szenvedünk, szerettünk, sírtunk és mosolyogtunk. De ennek nincs jelentősége a jelenre nézve. A jelennek is megvannak a maga kihívásai, a jó és a rossz oldalai. Nem hibáztathatjuk vagy éltethetjük a múltat azért, ami most történik. Minden új szerelem független az előzőektől, semmi köze a múltbéli tapasztalatokhoz: mindig új. " 

2012.08.05.

Néha el kell futni. Gyávaságból vagy ésszerűségből vagy csak hogy ne kelljen gondolkodni. Minél messzebbre, annál jobb.
És én már megint futok,de meddig még..és ki vagy mi dönti el, hogy mikor nem?

2012. augusztus 4., szombat

Spacebound

Just promise me you'll think of me
Every time you look up in the sky and see a star
Cus i am a

Spacebound rocketship  and your heart's the moon
And I amin' right at you
250.000 miles and the clear night in June
And I m so lost without you.....
Without you.......

Zárás


A szingliség egy újabb fázisát van szerencsém átélni. Azt hiszem, hogy az egyedülállóságnak is léteznek időszakai, amelyek hasonlóan történnek meg mindenkivel, aki belecsöppen ebbe. Igen, aki belecsöppen, mert más dolog lehet szinglivé válni és megint más lehet szinglinek lenni.
Ami most van, az a legjobb rész az eddigiek közül. Már nem akkora újdonság a szabadság érzése, hanem életérzéssé vált. Sok idő kellett, de ismerve az előzményeket, ez talán nem csoda. És már nem haragszom senkire,pontosabban nem érdekelnek. Jó lenne tudni, hogy az érintettek is elmondhatják e ugyanezt. Csak remélni tudom..
Visszatekintve az utóbbi hat évre, szinte mesének tűnik az életem. Oké, egy ostoba mesének. Ami a hat év előtt volt, az pedig egy múlt századi regény.
Zárok. A munkahelyemen is és az életemben is. Nem vagyok egy nosztalgikus típus, szeretem elengedni a dolgokat. Sőt, igazából nem tudom nem elengedni őket. Ugyanakkor kipróbálnám, milyen az, amikor az ember ragaszkodik a múlthoz. Jó lehet. Jó lehet? Ezt a mostani zárást követhetné valami olyan, amit már szeretnék megtartani. Kipróbálnám...

2012. január 30., hétfő

Farkasokkal-farkasfoggal

Egy gondolat bujkál bennem napok óta, egyre többet agyalok rajta, de nem tudom a választ, képtelen vagyok dönteni. Arról, hogy az ember megtagadhatja e önmagát. Konkrét dolog miatt gondolkodom ezen. Farkasokkal-farkasfoggal. Legyek e farkas. Az eszem szerint persze, minden kétséget kizáróan azokkal a farkasfogakkal kell harcolnom vérszomjas farkasként, de a szívem mélyén azt is tudom, hogy én nem vagyok farkas. Nagyon nem. Nem mondom, hogy néha nem jut eszembe az, hogy ekkora erővel, amennyi nekem van, egyszerűen csak odahatnék, aztán kész, főképpen, hogy mostanra sikerült számtalan aduász értékű infót összeszednem. Ebben mindig is jó voltam, a szintézis, amely során a sok-sok kusza és homályos információ szövevényből összeáll egy kép a fejemben, amely mintegy eszenciája a dolgoknak. Most is így van, de ha felhasználom, akkor utána leköpöm magam, dacára annak, hogy minden normális ember ezt tenné.
Csak valahogy egyre inkább másképp látom a világot. Annyi mocsok van itt köztünk, emberek között, és még én is növeljem? Rövid, gyors sikert hozna, de hosszú távon a lelkemet alaposan megrángatná, hiszen alapvetően jó embernek tartom magam. Dilemma..bizony az.
És az ember mennyi idő alatt heveri ki ha rosszul dönt? És melyik rossz döntés az igazán rossz, amikor azt bánjuk, hogy megtettük, vagy amikor azt, hogy nem.