Xmas planning

Előszedtük tavalyi és még a tavalynál is jóval régebbi karácsonyi dekorációkat. Három óriási doboz van telis tele gömbökkel, fehér és piros meg bordó fa almákkal és szarvasokkal, gyöngyökkel, csillogó dobozkákkal.
Tavaly egy egészen különleges színösszeállítást találtam ki, bordó, türkiz és arany. Csak különböző méretű gömbök a fenti színekből, gyönyörű volt! Pár évvel ezelőtt a karácsonyi jutalom összegéből vásároltam egy közel 3 méteres műfnyőt, olyan amerikai stílusút. Annyira élethű, hogy mindenki megkérdezi, hol tudtunk ilyen formás fenyőt venni?
Idén azonban nem azt a fát szereljük össze, hanem igazit veszünk. A színeket illetően már ki is találtuk, arany és fehér lesz a Karácsonyunk. Arany és fehér gömbökkel és olyan apró, finoman rezgő aranyszínű jégcsapokkal.
17 éve az első karácsonyfánykat Citrommal saját készítésű dobozkákkal díszítettük fel. Vettünk pink és lila színű fényes celofánt, szintén pink és lila fényes, vékony szalagot, majd több száz gyufásdobozt bevontunk a celofánnal, átkötöztük a szalaggal. Még a Szentestét megelőző éjszakán is gyártottuk a dobozokat, hogy minél több  legyen belőlük. Azon a karácsonyon nem égőket akasztottunk a fára, hanem gyertya csipeszeket gyertyával,. egyszerű, fehár karácsonyi gyertyákat. Gyönyörű lett a karácsonyfánk, tényleg mindenki a csodájára járt.
Én karácsonykor rengeteg sütit, kekszet és mézeskalácsot sütök. Az idén mézeskrémes, puha ishlervirág eperzselével töltve és csokoládéval bevonva, makaron, kókuszos zabpehely csók és narancsos-csokis angol keksz lesz a desszert menü. Jah és az elmaradhatatlan csokis csokitorta, édes tejszínnel és marcipánnal.
Ha sok vendégünk lesz, bedobok még egy gesztenye tortát is, a nagymamám receptje szerintit, aminek a tésztájában nincs liszt csak gesztenye, a krém pedig tejszínhabos gesztenyemassza. Kis rummal feldobva és csokoládé tűcskékkel díszítve.
Sütök persze még pogácsát és sajtos perecet. Az ünnepi menü még nem állt össze teljesen, valami nagyon különlegeset szeretnék, de ami mégsem bonyolult eljárásokkal készül, hiszen a deszertek közül a makaron elkészítése éppn elég bonyolult lesz. Talán halászlé, hiszen sok-sok éve mindig halat eszünk. A továbbiakra pdig keresem az ötleteket tovább.

Sz.Sz.Cs.

Családi viszonyok, férj-feleség-gyerekek, gondok és bajok, jókedvek és örömök. Barátok és barátnők, hétköznapok és ünnepek. Szex, szerelem, család. Vagy nem szex, szerelem és család. Esetleg szex, nem szerelem és család.
Igen, a hétköznapok kifakítják életünk pompás színeit, ez még akkor is így van, ha egyébként minden jó, vagy majdnem az. Akkor is, ha társai vagyunk egymásnak, ha tiszteljük egymást.
Egy hűvös, egymás hibáira kiélezett partnerkapcsolatban persze még inkább ez  a helyzet, néha elég egy rossz vagy rossznak vélt mozdulat, sőt inkább elég egy mozdulat ahhoz, hogy a másikat emberevő szörnyetegnek lássuk. Egy mozdulat, ami szerelmünk hajnalán imádni való volt, az most az undor éles pengéjével hasít bele agyunk barázdáiba és sikítva futnánk, menekülnénk valahová...de hová.
Mert az otthonunk még itt van, a család is itt van, nincs ugyan szex és szerelem de van család. Ugye van?
És akkor jöhet a primitívség nagyszerű bizonyítéka, keressünk egy bűnbakot, aki majd elviszi a balhét. És azt hisszük, hogy így mi mentesülhetünk a felelősség, a tehetetlenség vádja alól, legalábbis önmaguk vádaskodásai elől.
Ideig-óráig talán. Amíg behunyt szemmel, agyunkat elzsibbasztja az a gondolat, hogy így rendbe jönnek majd a dolgaink, hiszen más a hibás, azt a másikat kiiktatjuk és minden szép lesz újra. A zsibbasztó azonban inkább helyi érzéstelenítő lehet, hatása nem tart soká, a téma újra kezdődik, és jöhet a következő áldozat. Ámbár lehet, hogy a bűnbak inkább egy túlélője a dolognak, hiszen kimarad belőle, amíg a többiek folytatják öngyilkos életüket.
Szex, szerelem , család. Jó kis téma volt, Tanár Úr....

Ha...

Azt mondtad nemrég, hogy erről a zenéről én jutok az eszedbe. Megszületett a folytatás, remélem a 2. részről is én fogok az eszedbe jutni. Hallgasd sokat...
Majd elénekelem Neked.
Ezt a verziót én is sokszor meghallgatom, szeretem. Nekem pedig Ő jut eszembe róla. Nem tudom miért, talán azért, mert nekem mindenről Ő jut az eszembe, minden zenéről, minden reggelről, minden pillanatról.

http://www.youtube.com/watch?v=2B50RUXbs-8

Csók

"A csók misztériuma, hogy a szánk ilyenkor nem beszél, de némán összeforr: testünk "legintellektuálisabb" szervéről, a szájról és a nyelvről kiderül, hogy valódi funkciója nemcsak az információk cseréje, hanem az érzéki szereteté is. Nyelvünkkel és az érzékeny idegekkel befont ajkunkkal többet lehet üzenni, mint szavakkal. És amikor két test összeforr, nemcsak "testileg érintkezik", hanem két lélek is egymásba rezeg, s a találkozás extázisában azt kérdjük egymástól: hol voltál eddig?"

Szex és hagyma

A szex - még ha szerelem nélküli is- mindenképpen szenvedély, érzelem, őrület és vágy kérdése. Nem olyan dolog, hogy éppen elfogyott a hagyma itthon, de gyorsan kellene a levesbe, hát átmegyek, kérek a szomszédasszonytól egyet. Ugye?

Kedvenc filmjeleneteim

„Az az éjszaka engem is annyira meglepett mint téged, de veled egy olyan helyre jutottam el, ahol még sosem jártam, miután elaludtál, én csak bámultam azokat az olcsó fénylő csillagokat a plafonon és egy idő után elkezdtek összeállni jellé, és ezek a fura fények kirajzolták az egész kapcsolatunkat, és akkor először minden világosnak tünt, logikus folyamatnak, Te és én voltunk a legjobb terv a világon, és nem én találtam ki, veled úgy éreztem, hogy talán nem kell többet terveznem, mert olyan volt mintha végre élnék, egyszer az életben végre nem kellett megküzdenem a boldogságért, csak úgy megtörtént! Soha semmi nem fog úgy fájni, mint a Te reakciód ugyanerre”
Pasik és csajok

Most

A nagytakarítás nem csupán a ház rendberakása. Megpróbálok az életemben is "nagytakarítani" . Kidobálok vagy inkább mellőzök mindent és főképpen mindenkit, aki rendetlenséget okoz.
Nem lesz egyszerű dolgom, hiszen én, aki haszontalan tárgyakhoz is módfelett tudok ragaszkodni, az emberekhez még inkább  kötődöm. Szerencsére van valami és valaki, aki mindenekfelett áll, a nyári erdélyi utam emléke mindent felülmúl. Sokszor felidézem az éjszakát, amikor átvágtunk a hargitai erdőn, a füstöt, az útelterelést, de legfőképpen az otthon ízét, az otthonét, amihez nem kellett kényelmes ház és meleg vacsora. Csak egyszerűen az otthon érzése.
Azóta is próbálkozom, vagyis próbálkozunk, mert azt hiszem nem is én próbálkozom, hanem mások próbálkoznak velem. Biztosan nekik sem könnyű, ezt belátom.
Próbálkozásuk néha kicsit javít a helyzetemen, de igazából csak összezavar és eltereli a figyelmemet  ideig-óráig.
Persze ez sokszor jó, sőt nagyon jó. Talán nekik is csupán ugyanerre szolgál a próbálkozás. Mert valami nem egészen kerek az ő életükben sem.
Szóval, most nagytakarítok. És azt hiszem , itt dől el, hogy mi az amit vagy akit képes vagyok kidobni és mi az vagy ki az aki marad.
Szeretném ha maradnál, de nem így.

Bésame...

Nagytakarítás

Kidobálok mindent, ami nem feltétlenül szükséges az életemhez.
Az FB üzenőfalával kezdtem a nagytakarítást...

the corrs - dont say you love me

Zetea

Olyan, mintha hazamennék...
de a hazaindulásig meg kell várnom, míg rendeződnek az itteni dolgaim..

Igen

"Gyöngéden ölelj át és ringass, szerelem"

Kívánság

Szeretnék egy házat Erdélyben. Olyan kis aranyosat, ami fából épült, kandalló van a nappaliban és fakerítés veszi körül az udvarát. Narancsszínű lámpák fénye világítaná be a ablakokat és kinn hatalmas hó lenne. Az ajtótól a kapuig a havat ellapátolva kis út vezetne be a házba, a kertben a hó szikrázna a holdvilág fénye alatt.
Hógolyót is szeretnék a nyakamba kapni, és nevető arcokat látni magam körül. Szeretném látni, hogy boldog vagy. Még egyszer. S onnantól többé nem fordulnánk másfelé.

Válasz

Tüzijáték talán nincs, de ha eljön az igazi, akkor ösztönszerűen már nem keresgélünk tovább. Nem hívunk fel senkit akkor sem, ha megadja a számát. Kíváncsiságból sem, mert nem vagyunk másra kíváncsiak.:)
Jó volt, hogy itt voltál.

"A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk."
(Francoise Sagan)

Halálugrás 16.

Lassan elmúlsz belőlem. Annyit vártunk egymásra, hogy még én is kihúnytam, pedig azt hittem, ez örökké fog tartani. Amikor utoljára beszéltünk, sok mindent tisztáztunk, de talán nem mindent. A fennmaradó részt azonban már csak az idő rendezheti, mi ketten nem tudjuk, ez azért nyilvánvaló.
Az érzelmeimről egyszerűen nem is tudok beszélni, azt sem tudom, mi ez, amit érzek. Olyan , mintha mindenem fájna, amikor Rád gondolok. Próbálom elbagatellizálni a dolgokat, de tudom, hogy ez csak a tehetetlenségem álcázása.
Igen , az vagyok, mert bár talán csak a kezemet kellene kinyújtanom és itt lennél velem, mégsem tudok lépni Feléd. Valami visszatart. És nem tudom, hogy mi az.
Abba is hagyom ezt az egész írást Rólad és rólam, mert nincs értelme , hogy kínozzam önmagam. Tulajdonképpen Juniornak szerettem volna megörökíteni valamit Belőled, ha esetleg nem lesz alkalmam arra, hogy ezt elmeséljem neki. Ami fontos volt, azt már leírtam, a többi csak rontaná az összképet, kihagyom.
Téged pedig elraklak a szívem legmélyére, Mr...

Halálugrás 15.

Úgy látszik, hogy ez a dolog folyton ismétli önmagát. Már megint nem bírom nélküle, pedig olyan szilárdan elhatároztam,hogy ki kell tartanom. Legfőképpen miatta, mert nem akarok neki rosszat, s az én életem még annyira képlékeny.
Visszament Erdélybe. Én pedig utána.
Összepakoltam a holmikat és pénteken este hatkor indulok. Egy barátom is jön velem - a gyerekeken kívül természetesenm - mert van ott Hargita megyében valami háza, amit szeretne megmutatni nekem.
Debrecennél már izgultam, mert alig vártam hogy a határt átlépve már román telefonszámról küldhessek neki sms-t, bizonyítván, hogy nemcsak szöveg volt, de valóban utána megyek. Nagyváradon elküldhettem az sms-t, és szépen haladtunk az ország belseje felé.
Vidám hangulatban utaztunk, sok-sok jó zenét hallgatva és már végre mindenki elhitte, hogy távol vagyunk otthontól, távol a "harcmezőtől", ez pedig olyan elemi felszabadító érzéssel bírt, hogy mindenki fel volt doba, de úgy igazán.
A Királyhágón megálltunk inni valamit és színes ruhákba öltözött P.I.M.P-ket láttunk hatalmaz Mercedes limuzinokból kiszállni, a barátom mondta, hogy ők a futtatók (finoman kifejezve), én eleinte azt gondoltam, hogy valami jelmezes felvonulás résztvevői. Úgy néztek ki, mint Snoop Dogg.
Hajnali egy felé mindenki elaludt rajtam kívül és végre én voltam egyedül a gondolataimmal és persze a vággyal, hogy mielőbb odaérjek Hozzá.
Reggel ötre értünk Zeteára, ahol először jártam életemben. Hatalmas távolságok amelyek a zöld minden árnyalatát lefestik, karcsú fenyők, párás tisztások, az összhatást a lila-fehér virágú bogáncsok sem zavarják meg, valahogy annyira illenek a tájba. Tökéletes. Nem rendezett tökéletesség, mint mondjuk Ausztria vagy Németország, hanem a természet alkotta díszlet tárult elénk, amihez nincs semmi fogható.
A faluba vezető úton hirtelen hatalmas tehéncsorda jelent meg és jó ideig velük együtt haladva tettük meg az út felét.
Ő már várt ránk. A találozásunk olyan mesébe illő volt, hogy szinte éreztem a hol volt hol nem volt és boldogan éltek, míg meg nem haltak érzetét.
Az első éjjel tisztáztuk, hogy senkivel nem történt "semmi", amíg külön voltunk, tisztáztuk, hogy mostantól mindíg és mindent csak együtt, nincs Te és én, csak mi és örökre. Komolyan is gondoltuk.
A következő napokban végigjártuk a víztározó környékét, Sikasszót és Ivót, néha otthon hagytuk a gyerekeket és csak ketten jártuk az utunkat.
Éjszakkánként kinn feküdtünk a fűben és a csillagos égboltot és a másikat csodálva szerettük egymást. Soha előtte ilyen fényesen ragyogó csillagokat nem láttam, és valahogy minden olyan óriásinak tűnt nekem akkor.
Elvitt az Anyukájához és bemutatott a családjának, akik kissé tartózkodóan, de nagyon aranyosan fogadtak. Elmentünk Csíksomlyóra, ahol egy óriási - talán tölgyfa- alatt azt mondta, hogy szeretne feleségül venni ott, a csíksomlyói kápolnában.
Akkora lázban égtünk, kész csoda, hogy nem emésztett fel minket a tűz. Nem tudom, mikor és ki volt a lázasabb, de emlékeim szerint Junior a Nagyküküllő feletti erdőben született meg, legalábbis, ami a méhen belüli élet kezdete.S mert egyformán és annyira szerettük egymást, Junior mindkettőnkből a legtökéletesebb tulajdonságokat kapta, érzelmekkel teli, érzékeny, tökéletes emberke. Persze korai még Junoirról beszélni, mert a tényleges megszületéséig jó nagy idő telt el. De ami akkor és ott történt, akkora hatással bírt rám, hogy talán egész más irányt vett az utam, az az út, amit most járok. Ő már nincs velem, vagy én nem vagyok Vele, de az életem más lett, végre úgy élhetek, ahogyan mindig is szerettem volna, korlátok nélkül, szabadon a nagyvilágban.

Halálugrás 14.

Több nekifutás és ugyanannyi szakítás. Nem játék volt ez,egyáltalán nem, egyszerűen én gyengének bizonyultam. Bedőltem Citrom színjátékának és engedtem a megfélemlítésnek. Próbáltam lavírozni két énem között. Az egyik az Anyaság, a másik a Szerelmes nő. Mindkettő én voltam, de nem engedtek dönteni a kettő között. egyáltalán miért kell nekem dönteni ebben? Lehetnék egyszerre mindkettő. Ő szereti a gyerekeimet és azok is őt, elfogadja őket, sőt tud velük bánni, játszani, de én tudom, hogy nem foszthatom meg Citromot a gyerekeitől. Annyira szereti őket. Mit tegyek? Nem tudom és már belefáradtam az egészbe. Néha már a szerelem is fakóbbnak tűnik, mert az agyam állandóan csak zakatol. Lelkiismeret furdalás, hogy felbontom a házasságunkat, hiszen Citrom azt mondja, ő megváltozott , már nem kell neki senki más, csak mi, a családja s legfőképpen én, a felesége.
S az állandó menekülés...félek, féltem a kicsiket, energiám elfogyott, már a szerelemhez sincs erőm, a szexről nem is beszélve..
Nem akarom már a házasságomat, ebben biztos vagyok, de lehet, hogy a családot egyben kellene tartanunk, nem tudom.

Halálugrás 13.

Annyi elküldetlen sms van a telefonom memóriájában, hogy lassan megtelik. Nem, nem küldöm el neked, mert nem akarom összezavarni az életedet újból.
Barátnőmmel rendezvényre készülődtünk, új a sminkünk, szép új fekete felsőket vettünk magunknak az Orsay-ban, szexis és elegáns. Elegáns a hely is az, ahová megyünk csokizni.
Ketten cuccolunk be megint több száz kiló anyagot és eszközt, a liftben végigfolyik arcunkon a langyos veríték , elmosva az Astor alapozó fényét. Elkelne egy férfi kéz.
Már elindítottuk a csokiszökőkutat, amikor csörög a telefonom és lemegyek a rendezvényhelyszín bártermébe, mert jön I. , a grafikus, pár dolgot meg kell beszélnünk a honlap miatt. Csak futólag mertem megkérdezni tőle, hogy mi van Vele, mikor látta, jól van e. Próbáltam úgy beszélni, mintha nem is érdekelne, csak udvariasságból érdeklődnék.
Ittunk egy kávét, mindent átbeszéltünk és I. elment. Lassan kiléptem az utcára, elbambulva haladtam végig a járdán. A sarkon állt valaki.
Ő volt, vékony fekete póló volt rajta a kissé szeles időjárás ellenére, óriás szemét rám emelte, megfogta két kézzel az arcomat és erősen szájon csókolt. Olyan erővel húzott magához, hogy azt hittem, összeroppanok és amikor először engedett levegőt venni, akkor ezt mondta: Szeretlek Blaskó Erika, és nem akarok nélküled élni.
Olyan banális ez így leírva, de tudtam, hogy minden szó igaz. Biztosan lehetett volna költőibben fogalmazni, de éppen így volt eredeti és komoly ez a mondat. nem színezte, csak mondta, amit gondolt. És csókolt.

Repkedtem, hirtelen felszabadító érzés tört elő a mellkasomból, mintha eddig valaki ült volna rajta és most végre felállt rólam, leheletkönnyűnek éreztem magam és tudtam, hogy én sem akarok élni Nélküle.

A sors targédiája, hogy Citrom akkor ment el az Andrássy úton, amikor mi megcsókoltuk egymást.
A kálvária újra elkezdődött, de már egy következő szinten játszódott. Egy még durvább szinten.

Halálugrás 12.

Harc az életem, Citom és az Ő harca. Citrom agresszív és hatalmaskodó, ő pedig nem tűri ezt, de tudja, nem tehet semmit, még nem. Ő kéri, hogy ne vegyem fel a telefont, de én úgy gondolom, hogy ezt nem tehetem meg, közös gyerekek, közös üzlet, Ő kéri, hogy hívjak rendőrt, ha ránk tör, én úgy érzem, ezt nem tehetem meg vele,végül is a gyerekeim apja, várjunk még kicsit, hátha elmúlik ez az egész, Békét akarok.
S kettejük kereszttüzében állok én, próbálom elhárítani a lövéseket, de a golyók többnyire engem találnak el. Fáj, ha Ő talál el, de még jobban, ha Citrom.
Ezt én nem akartam, ezt nem is lehet elviselni, ezt a gyerekeim nem nézhetik és élhetik meg, tudom, lépnem kell.
Szakítok Vele. Nem könnyen enged, próbál meggyőzni csókkal, szóval, harcol, de döntöttem. Végül is Anya vagyok elsősorban. Hazaköltözöm. Kiábrándultan és félholtan, de hazamentem, vissza az otthonomba. Kértem Citromot, hogy a gyerekekre való tekintettel ne öljük egymást tovább, próbáljunk meg lassan kimászni ebből az egészből és váljunk el csendesen. Nagy a ház, elférünk benne úgy, hogy nem is kell találkoznunk.
Három nap telt el. Üresség vesz körül, nem látom az utcák színét, nem látom az emberek arcát, és tudom, hogy Te nem lehetsz velem. Nincs értelme semminek Nélküled. S ezek nem üres szavak. Megszűntem. Gépiesen végzem a dolgomat és lépek előre, de nem haladok.
Az én szemem még mindíg csak Téged lát, Szerelmem.
Negyedik éjszaka Citromon elhatalmasodott a féltékenység és olyan iszonyatos balhét rendezett, amit egyszerűen képtelen vagyok leírni. Erőszak, brutális erőszak, talán ez a helyes kifejezés. Már ő maga is belátja, hogy nem maradhatunk egy házban, így most ő költözik, én maradok a gyerekekkel.

Halálugrás 11.

Szeretem az arcát, imádom a szemeket, amik rámnéznek belőle. S ha ez nem lenne elég, akkor itt van az érintés, amely nem csupán két test találkozása, hanem olyan kontaktus, amely magában hordozza a szerelmet, a szenvedélyt , a vágyakozást és a létezést .

Először szeretek valakit úgy, hogy teljesen feltárom előtte önmagam, nincs olyan vágyam, amit nem tudok megmutatni neki, s neki nics olyan álma, amit valaki más tudna megvalósítani .
A szerelmes szex egy valódi elragadtatás, amelyben nincs már kezdet és vég, nicsenek tabuk, csak érzelmek és érzések. Azért kell, hogy olyan erősen húzz magadhoz, mert így sokkal közelebb lehetek hozzád, még, még, egészen közel, hogy szinte ugyanazzá válj, mint aki én vagyok és én is megszűnjek létezni egymagam.

Halálugrás 10.

Mialatt én egyre nagyobb szerelembe estem Vele, itthon zajlott az élet.
Citrom mindenáron szerette volna bebizonyítani, hogy ő csakis engem szeret. Próbálta elhitetni velem, hogy az egész egy nagy félreértés-félrelépés volt, csupán egy bosszú, egy düh, dac, bármi, csak higgyek neki és felejtsük el az egészet, hiszen nem olyan nagy ügy.
Én azonban nem akarom elfelejteni, és végre itt az idő, kiléphetek ebből a rossz, régóta rossz házasságból.
Szeretnék független lenni, beosztani magam a pénzt, amit keresek, eldönteni a fontosabb dolgokat egyedül, és legfőképpen nyugalmat akarok.
Találtam egy lakást, nagyon jónak tűnik, gyorsan ki is vettem és elköltöztem otthonról, természetesen a gyerekekkel együtt.
Olyan furcsa volt így élni, ennyi közös év után, Citom nélkül.
Munka után ugyanúgy főztem, mostam, rámoltam, de nem az én otthonom volt ahol éltem, s bár erősen hatott rám az újdonság varázsa, valami hiányzott mégis.
Az esték viszont csodálatosak voltak! Ő minden este nálunk volt. Nem csináltunk semi extrát, filmeket néztünk, sztorikat meséltünk egymásnak és a gyerekeknek az életünkből, finoman és óvatosan tervezgettük a jövőt, boldogok voltunk.
Sétáltunk a városban céltalanul, minden sarkon és félsarkon megálltunk csak azért, hogy átölelhessük egymást. Nem terveztünk és csináltunk programokat, mert mi ketten voltunk egymás legfontosabb programja. Nem lehet betelni csak úgy , ha elér a szerelem.
Összeköltözésről szó sem eshetett, mert Citrom nem engedte. Tudom, így kimondva ezt, főképpen ennyi év elteltével meglehetősen furcsa, de akkor , nekünk ez "parancs" volt. Féltük Citromtól. Minden este jött és verte az ajtót, befenyített minket, nem apró fenyegetésekkel vagdalózott, hanem komoly, és súlyos tetteket ígért, ha nem "állunk le " egymásról.
Egy nap a gyerekek nála aludtak, mi dolgoztunk, két nagy rendezvényünk volt éjjel.
Holtfáradtan értünk haza de közben felspanolva magunkat a tudattal, hogy végre kettesben, Citrom nélkül tölthetünk egy fél éjszakát, egy álmos hajnalt, egy közös ébredést és ki tudja, hogy mit még...
A közös zuhany után egymásban elveszve próbáltunk elérni a fürdőből a hálószobáig, amikor hangos dörömbölésre eszméltünk. Ilyenkor a gyomor összerándul, a szív zakatol, rohantam le , és már annyira verte "valaki" kinn az ajtót, hogy tudtam, nemsokára beszakad, de legalábbis a szomszédok rendőrt hívnak. Lehet, hogy jobb lett volna..
Ő gyorsan felkapta a ruháit és kiment a hátsó teraszajtón, azt mondta, tesz egy kört, addig beszéljek Citrommal, hétha utána lecsillapodik és elmegy. Hallottam, amint beindította az autóját, ekkor már nem verte az ajtót a betolakodó.
Elcsendesült a ház, de én valahogyan olyan rosszat sejtettem, fáztam és hideg futkosott a hátamon.
Negyedóra múlva Citrom hívott, hogy menjek ki a Főútra a benzinkúthoz, mert történt egy kis "baleset".
Rohantam, papucsban és egy magamra rántott ingben, az agyamon át- meg átcikázott millió rémkép, a torkomban fojtogatott valami szörnyű gombóc .
Odaérve átöleltem a nyakát és egy töredék másodperc alatt csillapodott bennem a félelem. Nincs baja.
Mint kiderült, kis híján nem lett baja, mert Citrom üldözőbe vette amikor elhajtott a ház elől, és megkerülvén egymást egy egyirányú utcában frontálisan nekiment. Ő még éppen az utolsó pillanatban lükvercbe tette a Golfot és sikerült annyira hátratolatnia, hogy a frontális ütközést elkerüljék, de mögötte egy másfél méteres beton árok volt, amibe beleesett az autója, s az autóval együtt ő is. Isteni kegyelem, hogy nem történt semmi baja, bár az autó alja leszakadt.
Citrom ekkor már észhez tért, tudta, hogy ezt most korrigálnia kell. Vontatót hívott, kiszedték a Golfot az árokból és megpróbált beszélni velünk, még akkor is csak azt hajtogatta, neki mennyire fáj az, hogy én elhagytam.
Hazarángatott minket magával, mivel otthon vannak a gyerekek egyedül, üljünk le együtt nálunk,a régi házunkban és beszéljük meg ezt a dolgot.
Mivel a gyerekeim nála, a régi otthonunkban voltak - mit sem sejtve aludtak szerencsére - vele tartottunk és megpróbáltunk beszélni. Benne fel sem merült az, hogy ezek után miről kellene, miről lehetne beszélni egyáltalán?

Halálugrás 9.

Minden nap találkozunk. Nem beszéltünk meg semmit, nem kérdezzük egymást arról, hogy kinek mi van otthon.
Ő munka után jön hozzám , én pedig estig dolgozom, hogy még ott találjon.
4 évvel fiatalabb nálam és 10 évvel fiatalabb a saját koránál. Csupa gyermeki őszinteség és lelkesedés az egész fiú. Nem cirkalmas mondatokban próbálja kifejezni, hogy mit érez, hanem csak annyit mond amikor forrón magához húz, hogy szeretlek Szerelmem. És ez pont elég.
Kettőnk közül én voltam a gyorsabb, türelmetlenebb, mindent akartam az első pillanatban. Kicsit előrefutottam, de hamar utolért. Azt hiszem, nem volt választása, mert én olyan őrült lánggal égtem.
Valahogy átértékelődtek a dolgok az életemben. Nem fontos a hol és mikor kérdés, nem fontos a milyen és a miért. Tudom, hogy biztosan jön, történjen bármi, pontosabban nem történhet semmi, mert mi lettünk a legfontosabbak egymásnak. Csak mi történhetünk.

Halálugrás 8.

Ő nagyon édes volt. Megértő és jó hallgató, hiszen egész este másról sem beszéltem, mint arról, hogy mit tett velem Citrom. Ezen az estén a csokiszökőkutat szerencsére csak összeszereltük, elindítottuk és késő éjjel kellett érte mennünk. Addig pedig még hátra volt jó pár óra.
Elvitt magával egy török büfébe, ettünk két gyrost , majd átmentünk a Liszt Ferenc térre egy drinkbárba, ahol én jó pár koktél megittam és közben csak nyomtam, nyomtam magamból hülyeséget. Ő pedig hallgatott. Olyan szépen és finoman tette ezt. Amikor felálltam, hogy menjünk, nagyon óvatosan megfogta a kezem. Egy pillanat volt az egész.
Fekete hosszú ujjú póló volt rajta és fekete nadrág, fekete a haja és a cipője, minden fekete volt rajta, csak a szeme csillogott zölden, amikor rám nézett. Olyan a pillantása, mint egy hűséges kutyusé, aki nem tudja levenni a szemét a szeretett gazdiról.
Beültünk az autóba és a Moszkva térnél piros lámpát kaptunk.
"Szerinted nem kellene csókolóznunk?"kérdeztem.
"Nem, én kevés lennék Neked"
"A puding próbája az evés" és megcsókoltam őt. Először lágyan, hiszen első talákozása volt a számnak az övével, majd miután éreztem, hogy jó, nagyon jó úton járok, fokozatosan tovább és tovább tapogattam a nyelvemmel a nyelvét...mikozben ezerrel dudált mögöttünk a sor..hirtelen abbahagytuk, továbbmentünk, fegyelmezve magunkat.
A legközelebbi letérőnél elhajtottunk az útról és folytattuk a félbehagyott csókot, de már lázasan és nem, nem beszéltünk közben a pudingról, csak rólam és róla, félszavakkal és forrón, beleájulva a felfedezésbe, hogy milyen jó ez. Szívtam magamba az illatát, az ízét, a karja melegét és szeme fényét.

Kérdés

Valaki azt kérdezte tőlem, hogy szerelmi ügyekben honnan lehet tudni, mikor jön el az igazi.
Elgondolkodtam a válaszon és rájöttem, hogy ezt a kérdést én is feltehettem volna neki.

Adventre készül a szívem

Nálam már behavazott. Olyan karácsonyi, vagy inkább adventi hangulatom van tulajdonképpen napok óta, de ma aztán teljesen elkapott a tél szele.
Kinn ugyan esős ősz mutatkozik, de az én fejemben világít a hó, fehérségén téli nap sugara ragyog.
Havas fenyveseket és szorgos téli faluképet álmodok, szilvapálinkával és parasztkolbásszal meg frissen sült kenyérrel. Fehér tetejű templomot derűs harangszóval és finoman csilingelő csengettyűt a lovak nyakán, amelyek a szánkónkat húzzák.
Fázós kutyát látok melegedni a kandalló előtt és mézeskalács illatát érzem az orromban, édes szegfűszeget, fahéjat és vaníliát.
Csendes, behavazott reggelre és lusta ébredésre gondolok, egy hangra, egy illatra, egy ölelésre.
Nemsokára kezdődik az Advent.

Halálugrás 7.

Csalódott vagyok és dühös, zaklatott és keserű, s közben mégis egy gondolat lengi körül a fejemet egész nap, ma este Vele leszek, megyünk egy rendezvényre és most aztán igazán nem kell tekintettel lennem Citromra, bárhogyan alakulhat az éjjelem. Azért előtte még rendezek egy bemutatót itthon...
Illatos fürdőbe vetettem magam, próbáltam relaxálni, de a gondolataimat nem tudtam elűzni a fejemből. Lassan kiszálltam a kádból, puha törülközőbe bújva nézegettem magam a tükörben. Finoman sminkeltem, bár legszivesebben ledér útszéli sminket kentem volna magamra. Fekete csipke melltartó és bugyika, csipkés harisnya, majd a szokásos rendezvény egyenruha, fekete ujjatlan felső és szűk fekete szoknya.
A bőröm illatos és puha volt, egy új, édes púderes illat áradt szét rajta, amikor kiléptem a fürdőből. Clarins, ma is használom.
Bementem Citromhoz a szobába és érzelmektől mentesen vagy éppen érzelmekkel teli, ki tudja ezt ma már megmondani, finoman simogatni kezdtem a bőrét, lassan és óvatosan , szinte alig érintették őt az ujjaim..
Nem tudta, mi történik, ő azt hitte, azt hihette, hogy megbocsájtok..
Forró reakciójára forró sztriptízt kapott,amibe minden, de minden belefért, csupán a befejezés sikeredett kissé hiányosra...s mivel a bemutató közepén egy vékony selyemsállal kikötöztem kezeit az ágykerethez, bármennyire is szeretett volna aktívabban részt venni a produkcióban, ezt nem tehette meg. Aztán a dolgok tetőpontján, de a tetőpontra való eljutás előtt egy másodperccel az előadást befejeztem és otthagyva őt kikötözve, kimentem a szobából.
Azt az estét azóta sem tudja feledni...

Halálugrás 6.

Citromnak szeretője van. És nem szerelmes vagy ilyesmi, nem, egyszerűen most éppen ez a lány- a pultoslány-volt kéznél. Legalábbis ez volt a válasza arra, hogy szereti e a nőt.
Teljesen véletlenül derült ki a dolog. Egy elolvasott sms, amit amiatt néztem csak meg, mert Andika, az alkalmazottunk írta, gondoltam, hátha valami gond van, szóval ...
Pont az sms előtt volt egy kis vitánk, amikor is mélyen a szemembe nézve búgta el, hogy ő soha, de soha nem hazudott nekem és nem is csalt meg engem, mert ő szeret. Haha, igen rossz volt az időzítés ehhez a vallomáshoz.
Mondjuk eddig is tudtam, de nem volt bizonyítékom rá, tudtam, éreztem, hogy vannak kapcsolatai, de bizonyíték nélkül olyan valószerűtlen, hogy van a partnerednek valaki más is rajtad kívül...
Felvonultam egy üveg mézes körtepálinkával és egy doboz cigarettával a tetőtéri dolgozóba, aztán neteztem, ittam, cigiztem, majd ittam, cigiztem és neteztem, végül ittam, igen sokat, de nem tudtam úgy becsípni, hogy ne érezzem a borzasztó magányt és keserűséget.

Halálugrás 5.

Rettentően elfáradva indultunk el hazafelé.Még Miskolcon bementünk egy benzinkútra, ahol ő energiaitalt kért magának, én pedig egy kávét, a többiek szintén ezt-azt. Zenét hallgattunk, kicsit csendesebbek voltunk, és a hátsók elaludtak. Mi még mindíg Corrs-t hallgattunk és odatekertem a lejátszót a "Runaway"re, amit olyan szívesen megtettem volna akkor, Vele. Reméltem, megérti. Amikor beletekertem a Cd-be, az ujjaim vége érintette a kezét, és a villámcsapás, amely ettől a röpke érintéstől ért, az üléshez feszített. A hegedű csábító, szívbe markoló hangja Andrea Corr érzéki dalával egy álomvilágba repített, és én nem akartam volna soha többé visszajönni onnan.
Nem történt semmi, vagy inkább minden megtörtént velünk akkor, abban a pillanatban?

Halálugrás 4.

Főállásban napi 8-10 órát dolgozta egy cégnél, főkönyvelőként. Megterhelő volt a munka és nagyon kevés időt tölthettem a gyerekekkel. Így aztán próbáltam kitalálni valami olyasmit, amivel elég pénzt kereshetek és az időmet is beoszthatom. Így akadtam rá a csokiszökőkútra. Egész jól megy. Maga a rendezvényre járás kifejezetten kemény fizikai megterhelés, mert 50 kilós gépeket meg 50 kiló csokit-gyümölcsöt kell megmozgatni, bevinni, összerakni, kihozni, szóval nem igazán nőnek való, elkelne a segítség még akkor is, ha ketten megyünk (lányok) egy nagyobb rendezvényre. Citrom nem jöhet el velem, mert indulni szeretne a választásokon a faluban, ez most minden idejét leköti. Attól, hogy ezt tudom, azért a munka még nem könnyebb. Főleg a napi 8 órás robot után.
Amikor szerda este jött hozzánk kutyázni, leült pár percre az asztalhoz beszélgettünk kicsit és én megkérdeztem tőle, lenne e kedve dolgozni, velem. Volt hozzá kedve. Akkor szombaton kezdünk, este nyolcra kell Miskolra érnünk, találkozunk Dunakeszin 3 kor. Fekete nadrág és fehér vagy fekete felső legyen rajtad!
Elindultunk. Többen voltunk, mert nagy rendezvényre kellett mennünk és főképpen mert nem mertem kettesben menni Vele. Még négy év távlatából is csak azt tudom mondani, hogy csodálatos utunk volt. Ő vezetett és én élveztem, hogy végre nem félek valaki mellett az autóban. Zenéket hallgattunk, KisPál-t, 50 Cent-et,The Corrs-t. Ő is hozott Cd ket.. Olyan jó ez! Mi Citrommal soha nem hallgathattunk zenét az autóban, mert ő jobban szereti a híreket és a sportot, bár szerintem ez inkább valami tudatalatti elnyomás benne, hiszen tudja, hogy én meghalok zene nélkül. Ha valami olyan szól a rádióban , amit szeretek, amikor én felhangosítom, ő gyorsan belekezd valami fontos témába és lehalkítja a zenét. Cd hallgatás esélytelen...
Miskocig zenéltünk és én alig tudtam levenni a combján lévő szakadt farmer réséről a szemeimet, olyan szívesen megérintettem volan a a bőrét...semmi többet, de azt nagyon...

Halálugrás 3.

Hetente kétszer kijár hozzánk, segít nekünk megtanítani a kutyáinkat azokra a dolgokra, amiket az ilyen kutyáknak csinálni kell.
Szeretem a napokat, amikor jön hozzánk, olyankor érzem úgy, hogy élek, nemcsak a gyerekek, a háztartás és a monoton munka tölti ki az időmet, hanem van valami fénye, izgalma a napoknak.
A fiammal elviszik a kutyákat sétálni ki az erdőbe, ott foglalkoznak velük és nagyokat beszélgetnek közben. Hamza is megkedvelte Őt, alig várja a kutyázásokat és a dumálásokat.
Áthívtam a barátnőmet, hogy talákozzon vele, mert az ő véleménye fontos nekem, Egyébként sem árt egy kis megerősítés, hogy most nem rossz lóra teszek. Eddig minden simán ment és Viki hosszan elcseverészett vele, ami jó jel, mert tetszik neki. Szóval én már csak álmodozom, de nem lehet köztünk semmi, mert... hiába tudom, hogy Citrommal nagyon nem vagyunk egmáshoz valók, és azt is tudom- tapasztalom-hogy nem törődik velem semmit, mégicsak ő a férjem. És a gyerekek is itt vannak. Jó, akkor delete az egész, csak éjszakánkét, amikor már csendes a ház és senkinek nics szüksége rám, kis időt lopok magamnak magamtól , és Rá gondolok. Behúnyt szemmel érzem a pillantását az arcomon és hallom a hangját, ahogyan rám köszön"kézcsókom Hölgyem"

Halálugrás 2.

Gyorsan lezuhanyoztam, csillogó testápló, hajszárítás-vasalás, körömlakk, smink, vagy harminc ruhapróba, aztán a smink átvariálása, végül parfümfelhő lebeg körülettem és indulok, végre.
Egy autókereskedéshez kellett mennem, mert főállásban ott dolgozik.
Kijött elénk és döbbenten láttam, hogy levágatta a haját. Ez nem is Ő!
Mindenesetre így, egészen rövid hajjal még jobban látszik, hogy milyen gyönyörű szeme van. Óriási zöld szempár, amely őszintén és mélyen biztosan az ember szívéig is ellát. Csak nézne jól meg engem...
A kutyáinkkal minden rendben volt, Tumival (aki meg akarta enni Őt) olyan jó barátságba kerültek, hogy Tumi szájából kiveszi a húst. Ilyet! Hihetetlen, mit csinált ez a pasas ezzel a kutyával?
Megint mesélt és én megint csak néztem őt. Elvesztem, elvesztem a szemeiben, a lényében, a kisfiús arcában és a humorában.

Halálugrás 1.

Elviselhetetlen kánikula volt aznap.A kocsiba szállva teljes hangerőre állítottam a cd lejátszót és gyorsan megpróbáltam hideg levegővel enyhíteni a rettenetes déluáni forróságot. Mire az Árpád hídhoz értem, már minden rendben volt. Péntek este van, én már hazafelé tartok, megy a klíma és én őrült hangosan nagyon jó rapzenét hallgatok.
A testi komfortérzetem helyrebillentése után kezdtem el agyalni azon, hogy mi lesz az idei nyaralással. Imádom Görögországot, csipkés partjait, ezerszínű kékes-zöldes tengerét, de ha nem találunk megoldást a kutyáinkra, akkor hiába minden , nem megyünk. Pedig most pénzünk is lenne rá , nem úgy, mint az eddigi években.
"Kézcsókom Hölgyem" "rendben, ma este kijövök és megnézem a kutyákat"
Kaptam egy telefonszámot, amit fel is hívtam, azt mondják vállalja nehezen kezelhető kutyák megőrzését, tanítását, próba szerencse.
Nem jött este. Csapkodtam dühömben, de semmit sem értem el vele.Próbáltam kitalálni valami más megoldást a fehér "szörnyetegekre", de semmi okos nem jutott az eszembe.
Másnap ismeretlen szám keltett reggel és a "kutyás ember" elnézést kért a tegnapi estéért, de valami nagyon közbejött neki. Jó. Ma jön, azonnal indul, ha azt mondom, hogy jöhet. Persze, hogy jöhet, bár semmi esélyét nem láttam már a dolognak. Rosszul kezdődőtt, hogyan érhetne véget másképp.
Egy óra múlva beállított egy vállig érő fekete hajú, nem túl magas, vasember alkatú fiatal férfi. Az autójában argentín zászló hanyagul a hátsó kalaptartóra dobva, az autó hátsó üvegén pedig ez állt: "Kutya vagyok".
Macso szemtelenséggel rendelt tőlem egy kávét, és elkezdett mesélni, mesélni. Mesélni arról, hogy imádja az állatokat és talán egy kicsit tud kutyául beszélni. Hogy vasárnaponként az összes kutyájával úszni jár a Lupára, hogy mit szokott főzni a kutyáknak, hogy van sok befogadott cicája és egy olyan tanyán él, ahol lovak vannak. Közben nagyokat nevettünk és én csak néztem őt...
Az egyik kutyánk kis híján átharapta a torkát. Ő is megtorpant egy pillanatra.
Tudtam, hogy kész, vége a nyaralásnak, de legalább volt egy vidám óránk.
"Elviszem őket"
Pórázt tettünk a kutyákra és ő betette az egyik kutyát a csomagtartóba, a másikat a hátsó ülésre. Címet, telefonszámokat váltottunk és elment. Két hét múlva mehetünk a kutyákért, amikor hazajövünk álmaink szigtéről.
A nyaralás semmilyen volt, már előszele lehetett annak a rossznak, ami utána jött. Sokszor hallgattam zenét a fülhallgatóval a fejemen, a "No promises" számot, és nem értettem, hogy miért látom újra meg újtra Őt magam előtt. Vonzó személyiség, aki olyan természetes módon tud megnevettetni, ahogyan még soha senki, semmi arrogancia, semmi agreszivitás, mégis, olyan biztosan nem félnék semmitől, ha velem lenne.

Dilemma

Eredeti blogom lassan inkább napló jellegű és annyi személyes dologról van szó benne, hogy nem tartom publikusnak. Persze azok számára publikus marad, akik már régóta olvasták és ismerik az előzményeket.
Ugyanakkor van egy sorozat benne, ami talán nyilvánosságra hivatott, csupán azért, mert az én életemben a "halálugrás és lezuhanás" abban a szerelemben történt, amelyről a sorozat szól. Én elrontottam, s valóban lezuhantam. Túl sokat dilemmáztam és terveztem, hagytam, hogy történések és főképpen emberek befolyásolhassanak, nem kellett volna.
Szerelmem története hátha segít valakinek a döntésben, s ha már egy embernek igen, akkor hasznos volt publikussá tenni. Az eredeti címet átírom, hogy ne legyen felismerhető olyanok számára, akiknek esetleg fájdalmat okoznék vele.

Nem szerelem

Nem akarok szerelmes lenni, így aztán nem is leszek. Nem, nem, ez csak szex és más semmi.
Mert így nem agyalok azon, hogy kivel vagy, amikor nem velem;
Nem érdekel, hogy megismerkedsz másokkal is és az jó neked;
Nem fáj, hogy éjjel nem ölelsz át és nem simogatsz;
Nem hiányzik a csókod, amikor már csak a csillagok alatt állok;
Egyedül tervezem a mát és a holnapot, így aztán nem érhet csalódás, hogy nem veszel részt benne;
..és még sorolhatnám. Ezért nem leszek szerelmes beléd. CSAKIS ezért.

Szingli

Érdekes érzés szinglinek lenni. Kilenc hónapja múlt, hogy Citrom elment, és csak az utóbbi három hónapban kezdtem felfogni, hogy nem csupán a mindennapi döntések és történéseket tekintetében vagyok szabad, de szabad lettem a kapcsolatokat tekintve is.
Így aztán bele-belemászok dolgokba, gyorsan kihátrálok, ha valami nem tetszik, majd egy másikba újból bele..A szabadság érzése könnyűvé tesz és magabiztossá, én nem szeretek becsapni...
Az idő hozhat bármit , mert az én ajtóm nyitva áll. Igaz ugyan, hogy a négy, lassan már öt évvel ezelőtti szerelmet nem tudja felülmúlni semmi, de az a szerelem már halott, bármennyire is fáj még mindig, ha Rágondolok. Nem tudok-nem tudunk visszatáncolni a múltba, mert azóta más emberekké váltunk, sok-sok dolog történt meg velünk külön-külön, és ez a sok dolog formált, rombolt, újraépített..de nem minket együtt formált, hanem más dolgok alakítottak engem és más dolgok alakították Őt.
Így aztán marad a szingli élet, annak minden titkával, örömével, bújával-bánatával..formáló erejével és a lehetőségek kínálatával.

The Unbending Trees: You are a lover alternative version

Lépjünk

"„...egyes dolgok nem többek önmaguknál, nem tartanak sokáig,
helyet foglalnak a szívedben és legközelebb okosabb leszel …
ha annyira fontos vagyok neked,
tiszteld az érzéseimet és éljük tovább a saját életünket!" 

Elkésve

"Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád. De megismerlek majd. És ha tudván tudom is, hogy én fogyok el hamarabb, akkor sem ugrom el többé a szerelem elől. Halálugrottam és lezuhantam. Nem tudok megbocsátani magamnak. Te bocsáss meg nekem." 

Az igazi után..

"Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden."


Ettől még szerethetünk. Nagyon szerethetünk. És lehet jó együtt. Nagyon jó. És lehetünk az utolsó "igazi" egymásnak.