Lassan elmúlsz belőlem. Annyit vártunk egymásra, hogy még én is kihúnytam, pedig azt hittem, ez örökké fog tartani. Amikor utoljára beszéltünk, sok mindent tisztáztunk, de talán nem mindent. A fennmaradó részt azonban már csak az idő rendezheti, mi ketten nem tudjuk, ez azért nyilvánvaló.
Az érzelmeimről egyszerűen nem is tudok beszélni, azt sem tudom, mi ez, amit érzek. Olyan , mintha mindenem fájna, amikor Rád gondolok. Próbálom elbagatellizálni a dolgokat, de tudom, hogy ez csak a tehetetlenségem álcázása.
Igen , az vagyok, mert bár talán csak a kezemet kellene kinyújtanom és itt lennél velem, mégsem tudok lépni Feléd. Valami visszatart. És nem tudom, hogy mi az.
Abba is hagyom ezt az egész írást Rólad és rólam, mert nincs értelme , hogy kínozzam önmagam. Tulajdonképpen Juniornak szerettem volna megörökíteni valamit Belőled, ha esetleg nem lesz alkalmam arra, hogy ezt elmeséljem neki. Ami fontos volt, azt már leírtam, a többi csak rontaná az összképet, kihagyom.
Téged pedig elraklak a szívem legmélyére, Mr...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése