2012. január 30., hétfő

Farkasokkal-farkasfoggal

Egy gondolat bujkál bennem napok óta, egyre többet agyalok rajta, de nem tudom a választ, képtelen vagyok dönteni. Arról, hogy az ember megtagadhatja e önmagát. Konkrét dolog miatt gondolkodom ezen. Farkasokkal-farkasfoggal. Legyek e farkas. Az eszem szerint persze, minden kétséget kizáróan azokkal a farkasfogakkal kell harcolnom vérszomjas farkasként, de a szívem mélyén azt is tudom, hogy én nem vagyok farkas. Nagyon nem. Nem mondom, hogy néha nem jut eszembe az, hogy ekkora erővel, amennyi nekem van, egyszerűen csak odahatnék, aztán kész, főképpen, hogy mostanra sikerült számtalan aduász értékű infót összeszednem. Ebben mindig is jó voltam, a szintézis, amely során a sok-sok kusza és homályos információ szövevényből összeáll egy kép a fejemben, amely mintegy eszenciája a dolgoknak. Most is így van, de ha felhasználom, akkor utána leköpöm magam, dacára annak, hogy minden normális ember ezt tenné.
Csak valahogy egyre inkább másképp látom a világot. Annyi mocsok van itt köztünk, emberek között, és még én is növeljem? Rövid, gyors sikert hozna, de hosszú távon a lelkemet alaposan megrángatná, hiszen alapvetően jó embernek tartom magam. Dilemma..bizony az.
És az ember mennyi idő alatt heveri ki ha rosszul dönt? És melyik rossz döntés az igazán rossz, amikor azt bánjuk, hogy megtettük, vagy amikor azt, hogy nem.