Cucciolo

Csodálatos ami történt. Két napja nem alszom, nem eszem..a legjobb, ami történhetett velem az életemben. Tündérmese és én vagyok a tündér. Ha kicsit csillapodik bennem a láz, le is írom, még nem tudom.
"Da quando sono partito, non faccio altro, che pensare a te".

Phrase

"Két rosszból soha nem születik jó."
Régi, igaz mondás. Szeretem ezeket a rövid, de velős, tömör szólásokat.

Sarah Brightman & Antonio Banderas - The Phantom Of The Oper

Szabadnap

Reggel palacsintasütéssel kezdődött a nap. Van, aki annyira szereti, hogy meg kell sütni, mégpedig reggelire. És aztán ebédre és vacsorára is persze, mert ez egy palacsintás nap.
Nekiálltam a garázs, pontosabban a dupla garázs (60 nm) rendbetételének. Holnap lomtalanítás van, így aztán nem várhattam vele tovább és mondjuk, kedvem is volt hozzá. Átrendeztem, elrendeztem, megrendeztem, még a falakat is lemostam, nem csak az ablakokat, ilyen tán sosem volt még. A mosókonyhával folytattam. És miközben rózsaszín pánttal hátrafogott hajamon végig simítottam fáradt kezemmel, egy kellemes gondolat adott még erőt. A ház, amit remélhetőleg megveszek, talán megveszek, ha minden jól megy és miért nem menne jól, végre megvesszük. Nem túl nagy ház, de nekünk bőven elég lesz, hatalmas telekkel, ahol istálló és kennel van meg gyümölcsös és kiskert. Egy szűk közösség él a faluban, ahol a ház van, hagyományaikat őrzik és tisztelik, vagy inkább élvezik. Élvezik a közös kiflisütést, a túrákat, a szüretet és a bálokat, ÉLNEK.
Ez a gondolat járt a fejemben miközben a szappanos víz csípte ujjaimat a mosókonyha polcai előtt térdelve. Sokat dolgoztam ma, és megtehettem, mert csináltam egy "ráérős" napot magamnak. Tegnap éjjel megfőztem a mai ebédet, a palacsinta kivételével persze és volt még némi meggyes süti is  a sütőben. Így nem a konyhában sürgölődtem délelőtt, hanem végigsúroltam a házat. Aztán egy másik gondolat is felvillant, mégpedig a gyerekekkel kapcsolatban is. Igen, át kell csoportosítanom a dolgokat, ha valami nagyobb kaliberű munkát akarok elvégezni, hiszen nekem ők a mindennapi rutin. A reggelek, a tízóraik, az iskolába menet, az ebéd, mire hazaérnek, hogy meleg és jó legyen, a mosás, a tanulás, a beszélgetés, hiszen az ő életük az én életem. A munka, a jövő, mind mind úgy végzem, szervezem és tervezem, hogy közben az ő világuk is kerek legyen. Értük és velük, hiszen egy család vagyunk Ahogyan a Nestlé reklámja mondja, csak egyszer nőnek fel.....és én semmiképpen nem szeretnék kimaradni ebből az egyszeri alkalomból.

My life be like..

Több blogom is van,  más és más témakörökben. Naplószerű mind, hiszen ha egyszer majd visszanézem, akkor életem eseményeit fogom visszaolvasni. Vagy én, vagy más. Már többször is megégettem magam itt, a blogok rengetegében. Néhányan írnak nekem, és elhordanak mindennek. Közben azért olvasnak, sőt rendszeresen olvasnak engem. Nem értem.. Kapok itt is ott is szurkálódós, kötekedős kommentet, na bumm. Én nem azért írok, hogy szeressenek. Nem szerethet mindenki , ahogyan én sem szeretek mindenkit. Van egyéniségem és véleményem, s ami én vagyok, az természetesen nem lehet jó mindenkinek. Én nem sütök tortát egy vadidegennek, hogy szeressen....Kislány koromban ugyan leveleztem egy orosz lánnyal, vagyis kettővel és küldözgettünk egymásnak matricákat meg csillogó papírokat, de ebből már kinőttem, felnőttem. És milyen nagy bajban is volna a világ, ha mindenki csak engem szeretne és engem akarna...ugye-ugye?
Én például nem olvasok olyan blogot, amelyik nem tetszik. Néha -néha elvétve még azért meg kell néznem egy-két olyan helyet, ami nem érdekel, de már valóban nagyon ritkán. Van egy rendszeres olvasóm az egyesült Királyságból, és egy olyan blogról navigál ide hozzám, amely nálam például tiltólistás. Amikor próbáltam megkeresni az angol olvasót, hát bizony áteveztem egy helyre, és ha más ott voltam, bele is olvastam. Nem tetszik, soha nem is tetszett, ennek ellenére nem írtam kommentet, minek írnék?
Életem egy zárt világ, aki olvas és ismer, annak kicsit többet mutat, mint  amennyit menet közben adhatok.

Ölelés

A legjobban a szeles éjszakákat szeretem. Amikor kinn süvít a fürge szél, tekeri a fákat és a ház falán keresztül próbál elérni minket. Ilyenkor illatos ágyban, langyos félhomályban vagy vaksötétben akár, hozzábújok Valakihez, akit nagyon szeretek...
Remélem a Hargitán sokszor fúj a szél...

Nah ki is az okosabb?

A gyerekeink általában sokkal okosabbak, mint mi vagyunk. Így aztán nehéz túljárni az eszükön. Néha azt is látják és értik, amit mi balga módon talán fel sem fogunk, vagy amit még balgább módon önmagunkkal is megpróbálunk elhitetni.
Ilyen eset az, amikor egy válófélben lévő apuka szóban hirdeti gyerekeinek, hogy persze, ha nagyon muszáj, lakjatok nálunk, éljetek velünk, hiszen erre vágyom, de amikor nagy rábeszélésre eljön a gyerekekért, akkor hozza nekik az ajándékba vásárolt vagy kapott reklámpóló csomagot. Remélvén, hogy hátha mégsem mennek velük. Ezt egy gyerek érti.
Azt is, hogy ha másfél év után először az apuka ha felhívja a kislány tanárnőjét, akkor az inkább amiatt van, hogy apuci szeretné lecsekkolni a tényt, tudni szeretné, mostantól tényleg ő lenne a felelős a gyerekekért. S miután megnyugszik, hogy nem, az addigi kapkodós, agresszív és elutasító szülő ír egy mosolygós sms-t a kislánynak, annak a kislánynak, akit akit előtte két napig csak bántott és lehülyézett, hiszen "ugyanolyan hülye vagy, mint az anyád". S az ostoba felnőttek azt gondolják, hogy egy smiley majd rendbe teszi ezeket a dolgokat? Valakinek, aki kegyetlen csapdába esett, később nagyon fognak majd hiányozni ezek a gyerekek.
Szóval milyen jó, hogy a gyerekek okosabbak nálunk  felnőtteknél, és ezeket a dolgokat nem nekem kell el- és megmagyaráznom nekik.

Woody Allen

Az én lányom is azt fogja majd mondani felnőtt korában, hogy Anyujának ez az egyik kedvenc idézete.
"Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal."

Love

Fel-felrémlik egy pillanat, egy érzés, valami, ami Te voltál. Egy illat, egy felhő az égbolton és az elsuhanó út melletti házak.A pára, a hajnal hűse és a reggeli konyha melege, mind-mind Te vagy még mindig nekem. Nem is olyan nehéz így, hiszen a szívemet senki nem bánthatja már, mert abban Te élsz, Te pedig soha nem bántottál és nem is fogsz, tudom. Más pedig már rég nem számít.

Szeretetkönyv

“Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.
A többi nem az.
A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” – miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”
Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk.


Felébredünk.
Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.”

Wass Albert

“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.”

Rabindranath Tagore

"Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem magamtól: "Álom ez?" Csak tudnám meghurkolni szívemmel lábadat s szorítva tarthatnám keblemen. Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem."