Kinn ugyan esős ősz mutatkozik, de az én fejemben világít a hó, fehérségén téli nap sugara ragyog.
Havas fenyveseket és szorgos téli faluképet álmodok, szilvapálinkával és parasztkolbásszal meg frissen sült kenyérrel. Fehér tetejű templomot derűs harangszóval és finoman csilingelő csengettyűt a lovak nyakán, amelyek a szánkónkat húzzák.
Fázós kutyát látok melegedni a kandalló előtt és mézeskalács illatát érzem az orromban, édes szegfűszeget, fahéjat és vaníliát.
Csendes, behavazott reggelre és lusta ébredésre gondolok, egy hangra, egy illatra, egy ölelésre.
Nemsokára kezdődik az Advent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése