Hurrá!

A dolgok néha nem úgy alakulnak, ahogyan szeretnénk. Még sokkal jobban!

Vigyázok Rád

Egy lány  a Mennybe érve, végignézhette élete útját. Hegyek-völgyek, nagy rónaságok és füves rétek mutatták útját, amelyet két lábnyom jelzett. Egy-egy helyen azonban csupán egy lábnyom volt látható.

"Uram, az utamon többnyire két lábnyomot látok, az egyik a Tiéd,  a másik az enyém, hiszen végig velem voltál, ám néhány helyen csak egyet látok. Miért van ez? "

"Ahol egy lábnyomot látsz, az az én lábam nyoma, ott gyenge és elesett voltál, én pedig felemeltelek és a karomban vittelek tovább".

Fehér Karácsony

Tegnap éjjel, amikor már elcsendesedett a ház, Trisztán és Domi mellém bújtak, Pujo békésen szuszogott az ágy másik felében, ők pedig azt mondták: "Anya, ez volt eddig a legszebb karácsonyunk!"
23-án már előkarácsonyoztunk, barátok és barátnők, felnőttek és gyerekek jártak nálunk, Pujo sehogysem kart lefeküdni, elaludni meg pláne nem. Hamza és Domi korán kidőltek, így a karácsonyfa állítás rám maradt. Legalábbis én azt hittem.
Ekkor ért a váratlan meglepetés, a felismerés, hogy Trisztán felnőtt, valahogy menet közben úgy, hogy szinte észre sem vettem. Felelősséget érez, olyan magas fokon, ahogyan kevés felnőtt teszi ezt. Ehhez társul a kitartása, amelyet úgy látom, Citromtól örökölt, neki van néha egy kissé kényszeres "ezt el kell végeznem" hozzállása bizonyos dolgokhoz. Most nagyon jól jött!
Pujo altatása közben már majdnem mi is kidőltünk, én mindenesetre igen, és amikor már majdnem azt hittük , hogy alszik, édesen megszólalt:
" Anyuka, amikor Pujo kicsi volt, akkor az történt, hogy..."
"Nem történt semmi, hunyd be szépen a szemecskédet és aludj végre, mert így nem mer bejönni hozzánk a Jézuska"
Pujo nagy nehezen, anyuka nagy könnyen elaludt, és félálomban-gondolatban már át is rendeztem a Karácsonyt, mégsem pizsama party lesz, hanem majd egy esti ceremónia, jobb is, hátha esik estére egy kis hó.
Mire ezt megbeszéltem magammal, addigra Trisztán duruzsolt a fülembe és keltegetett, mert ő már félig összerakta a fát, de rajta, én is jöjjek, hiszen reggelre készen KELL lennünk.
Letápászkodtam, és tényleg, a fa összerakva a nappaliban, úgy félig.
Ketten már gyorsan haladtunk , a díszítés pedig valódi élvezet volt. Gyönyörű fa lett, a barátnőm szerint olyan tökéletes, mint a bevásárlóközpontok szabályos,cukor fái. Szerintünk pedig olyan mint az amerikai karácsonyi filmek karácsonyfája, nagyon szép!
Pujo első valódi karácsonya, amelyet már felfog és kicsit talán ért is. Örült az ajándékoknak, természetesen írt listát, amelyből valamiféle "csoda" révén minden kívánsága teljesült. Na persze, hiszen akit ennyien szeretnek!
A nagyoknak nem meglepit vettem, mert én szeretek olyan dolgot adni, aminek biztosan örülnek és azért más korosztály vagyunk. Amíg egy kicsi gyereknek könnyű örömet okozni egy babával vagy autóval, addig egy kiskamasznak igen nehéz eltalálni az ízlését. Így az ajándékokat együtt választottuk ki, de megbeszéltük, hogy a család összes tagja - Pujot kivéve, hisze ő még kicsi- vesz a többieknek egy meglepetés ajándékot. Így került a fa alá mindenkinek három-három meglepetés . Jó volt így.
24-én összesen 11 vendég volt nálunk. Ettünk-ittunk-beszélgettünk-énekeltünk-játszottunk, olyan volt,amilyet mindig is álmodtunk. Egy dolog nagyon hiányzott, a hó, de nekünk mégis fehér karácsonyunk volt.
Este hatkor a barátnőm kis családjával úgy állított be hozzánk, hogy mindannyian csillagszórót gyújtottak és a fehér karácsonyt énekelve vonultak be a nappaliba. Köszönöm!
És mindenkinek köszönöm, aki itt volt, hogy szeretnek és velünk akartak lenni ezen az estén(is).Remélem egy hagyományt indítottunk el ezzel, és jövőre veletek ugyanitt!
Láttam egy filmet, amiben az egyik szereplő azt mondta a családjának, hogy végre értem, hogy mi is az a Hálaadás. Végre én is megértettem.

Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!




Antoine de Saint-Exupéry

Ejnye-bejnye...

Ejnye-bejnye, téli hargitai képeimre téli vas megyei képeket kapok...és rossz kislány vagyok, ezért meg is dorgáltak, hogy vannak szép tájak Magyarországon is. Nos, elsőkörben történelmi műveltségünk birtokában egyezzünk meg, hogy Erdély igenis Magyarország. Ugye felesleges lenne ezen vitatkozni? :)
Másrészt -milyen nagy szerencse- nem vagyunk egyformák, mindenkinek más -más a szíve csücske. Az enyém Erdély, ezen belül pedig Hargita. Gonoszkodásból persze lehet bírálni ezt a "különös" szerelmet, de hangsúlyozom, csakis GONOSZSÁGBÓL. Amikor a kákán is a csomót keressük....
Egy dolgot nem értek: miért. Hiszen azért lehettek ti ketten együtt, mert mi már nem működtünk. Tehát én nem rosszat tettem neked. Ha annyira szereted őt, még hálás is lehetsz nekem..ezen még nem gondolkodtál el?
Nem az ellenséged vagyok, hiszen az én döntésemnek köszönheted a jelenlegi boldogságodat. Ejnye-bejnye, mire ez a sok gonoszkodás, acsarkodás, ármánykodás..elvégre Karácsony közeleg, a szeretet ünnepe. Mi egyedül töltjük a gyerekekkel, örülj, hogy a gyerekek apukája veled lesz. Ne engem és minket bánts, hanem élvezd az életed, örülj a mának és várd a holnapot. Békés, boldog Karácsonyt neked!
A képeid pedig valóban gyönyörűek, de az én szívemnek nem kedvesek, ellentétben imádott Hargitám fotóival.

Szerelmem, Hargita..

Téli képek

Vannak olyan emberek, akik azt gondolják, hogy Erdély nem Magyarország.

Utazás

"Olyan helyre szeretnék eljutni, ahonnan nem akarok visszatérni"
Tudom is hogy hol van és azt is tudom, miért éppen az a hely. Csak azt nem tudom, hogy mire is várok még.
Karesz, "kölcsön"vettem néhány képedet. Köszönet érte!

Az igazi férfi

"Az igazi férfi játszik. Nem rohan ajtóstul a házba. Lassan közelít és puhán. Vadászik. 
Csak úgy mellesleg megérint. Mögénk lép, nyakon csókol, a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol. Az igazi férfi nem siet. Tudja, hogy idő kell a vágyhoz. 
Megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ és már csak őt látjuk, már csak azt akarjuk. Nem elveszi, hanem odaadjuk. Nem eltűrjük, hanem befogadjuk. 
Az igazi ölelés visszafogott. Úgy kúszik végig a testen, mint a napfény. 
Lassan és puhán, időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék. 
Nem kell hozzá más, csak egy férfi, aki szeretni tud, s egy nő, aki hagyja, hogy szeressék."

Celine Dion - Don't save it all for christmas Day