Előkerült képek

Épülő ház Erdélyben

Joey

Én is

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLETEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon." Chaplin

Hírek

Ma vásárláskor, miután visszatoltam a bevásárlókocsit a helyére, hangosan füttyögtek utánam. A Tesconál átalakítják a DM üzletet, és az ott dolgozó fiúk fütyörésztek nekem. Farmerben és fekete Nike kapucnis felsőben voltam, valószínűleg nem látták, hogy 42 éves vagyok, mivel az ő átlag életkoruk nem lehetett több harmincnál. Szóval, jó érzés volt, hiszen szép lassan nagymama korba lépek...persze csak szép lassan.
Igaz , előtte sminkeltem, és a smink nagyon is sokat számít. Éveket fiatalít vagy éppen öregít  az ember lányán. Mostanában a sminkes cuccok árkategóriáját illetően kicsit vissza kellett vennünk, de azért még mindig tartom azt az álláspontomat, hogy az ember ne kenjen az arcára és a testére rossz minőségű kencét. Lányomnak sem engedem ezt meg, inkább veszek neki is havonta egy -egy jó minőségű szemspirált vagy szájfényt. Mi nagyon szeretjük a L'Occitane termékeket,  főképpen a krémjeiket, alapozók közül pedig az Astor alapozói szerintem majdnem ugyanazt a komfortérzetet nyújtják, mint nagy kedvencem a Clarins. Ám amíg a Clarins alapozóm öt számjegyű összegre rúgott, addig az Astort egy négy számjegyes összegért veszem meg a Douglas üzletben. Használjuk még a Bourjois szemfestékeit és ceruzáit na és a Pupát. Nagyfiam rosszallása ellenére lányom sminkeli magát, persze nem rendszeresen és főképpen nem az iskolában, de ha megyünk valahová, akkor feltétlenül. Ezt nem tudom másképpen kezelni, csak úgy, ahogyan a nagyfiam egyik bejelentését évekkel ezelőtt. Szólt, hogy van egy jó híre és van egy rossz, kezdené a jóval, aminek közlése a rosszat is azonnal sejtetni engedi. Így is volt. A jó hír az volt, hogy leszokott a dohányzásról, tehát ez a bejelentés valóban rögtön engedte sejtetni azt a rosszat, hogy akkor előtte rászokott. A legrosszabb pedig az volt az egészben, hogy a jó hír hamisnak bizonyult, mert nem is szokott le róla, csak azt hitte, hogy igen. Így aztán ahelyett, hogy megtiltottam volna neki, inkább mennyiségi és minőségi korlátozást alkalmaztam. S lám, 20 éves korára azért sikerült a jó hírt megvalósítania. Így vagyok most a lányommal és a sminkkel is , a mennyiségi és minőségi korlátot alkalmazom, bár gyanítom, hogy 20 éves korára ő nem fog leszokni róla.

Kapuzárás

Süt a nap és valahogy mégis..annyi kérdés és megválaszolatlan dolog van bennem. A megújulás reménye elindult a fejemben, de!
Kapuzárás előtti pánik. Azt hiszem ez a jó kifejezés arra, ami éppen zajlik bennem. Nem egészen olyan, mint a pasiknál fellobbanó őrület, bár nem tudhatom, hogy az övék milyen, hiszen nő vagyok. 42 éves leszek , lényegében már túl kellene lennem az élet legfontosabb dolgain, de nem. Annyi tervem van és félek, nem lesz mindenre időm. És ez most nem az az érzés, mint fiatalon, hogy kifutok a határidőből, hanem hogy kifutok az időből. Az a pont a végén, az aggaszt.
Régóta vágyom Erdélybe, részben érzelmi okok kötnek oda, de azt hiszem inkább az, hogy ott tudom elképzelni azt a fajta életminőséget, amit annyira szeretnék az én életemnek megadni. Kicsit dilemmázom persze, hiszem itt születtem, vannak még iskolás gyerekeim is és van egy kicsi fiam. Neki, a legkisebbnek is meg kellene adnom azokat a lehetőségeket, amelyeket a nagyok megkaptak, ugyanakkor éppen neki tudnám olyanná varázsolni az életét, amelyre én vágyom. Lehetne belőle egy hagyományokat őrző, értékeket tisztelő, a természettel együtt élő ember, kérdés persze, hogy ő ezt választaná e.
Elegem van már abból, hogy két-három üzletet irányítsak, mindig pörögjek ezerrel és közben az élet elmúlik úgy, hogy észre sem veszem, már megint egy évvel idősebb lettem. Szorítás nélkül szeretnék ébredni reggelenként, ráérősen és természetesen élni meg a napokat, nem kapkodva és rohanva egyik üzletből a másikba, mert mindig mindenhol résen kell lenni.
Szürke és színes házak , épületek és plázák helyett sötétzöld fenyveseket és szelíd lankákat szeretnék magam körül látni. Lankákat, amelyek végtelenek és amelyeken legurgulázhatok a gyerekekkel, ha jókedvünk van! Szép faházban szeretnék élni, amelyben még benn is érezhetek valamit a természet közelségéből.
Naturális ételeket szeretnék enni és organikus alapanyagokból jót főzni, kedélyes emberekkel beszélgetni az élet nagy dolgairól.
Még pár hónap és eldönthetem, hogy menjünk vagy maradjunk. Nem is tudtam eddig, hogy a szabadság mekkora felelősséggel jár együtt.

Napsütés

Reggel egy elfelejtett természeti jelenségre lettem figyelmes. Olyan régen volt már nyár és napsütés, hogy szinte ismeretlen idegennek éreztem, akinek jelenléte feltöltött energiával és jókedvvel. A nap fénye átsütött a házon, bejött hozzánk az étkező ablakain keresztül, végigszaladt a konyhán majd a nappali ablakain át távozott.  Útja során szétszórta bájait, a derűt, a nevetést, a harmóniát és a megújulás izgalmát.
Nagy örömömben ablakot mostam, sütőt takarítottam és polcokat rendszereztem. Menta szörpöt készítek és tavaszias ételek listája állt össze a fejemben, noha az alapanyagoknak még se híre se hamva. Na igen, lehet, hogy korai volt még örülnöm, de ha egyszer olyan szépen süt a nap!