Tudom, hogy az idő elmossa a nagy sebeket, mégis olyan nehéz beletörődni az elmúlásba, akkor is, ha "csak " egy kutyusról van szó.
Barátok voltunk. Mellém szegődtél, bár hivatalosan nem én voltam a gazdád. Üres nélküled a ház, mindenki lassított a tempón, amióta elaludtál örökre. Kis dundi medvebocs voltál, még akkor is azt hittem, hogy élsz, amikor Hamza a karjaiban tartva behozott a teraszról, ahol meghaltál. Tudom, miért az én hintám alatt aludtál el, tudom, azért, hogy utoljára is azt üzend nekem, szeretsz. Te voltál az árnyékom, mellettem jártál. Többet virrasztottam veled a betegséged miatt, mint bárki mással eddig. Remélem, hogy a kutyusok is a mennybe kerülnek, még ha kicsit rosszcsontok is voltak életükben.
Utolsó heteidben velem aludtál, kicsi Jockey, mert így mintha nem lettek volna fájdalmaid. Már-már azt hittem, szimulálsz, mert az én ágyamban nem fájt a nyakad.
Nem szimuláltál, kimentél pisilni és nem jöttél többet be. Nem kísérgetsz már a házban, nem fekszel a lábamnál, amikor leülök, nem szaladsz elém, ha hazaérek és nem nyalod a talpam reggel, hogy felébredjek. Remélem, még találkozunk Jockey Maci.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése