Ha megszeretlek...

Olyan sokszor hallom, hogy nem a külső a fontos, persze, hanem a belső, és csakis az. Akkor miért is kell jól kinéznem, miért akarom, hogy szépnek lássanak? Ennyire félreismerném a nők és férfiak közötti emberi reakciókat ?
Hogy megszeresselek, kell találnom Benned valamit, ami szép. Ami nekem tetszik. Egy mosoly, egy hang, egy pillantás, de lehet ez egy szép mozdulat és persze egy bájos arc is, szép szemek, soha nem tudhatjuk, hogy mi lesz az, ami megfog minket. Így aztán a próbálkozás, hogy szépek legyünk, már egy lépés ahhoz, hogy valaki valóban szépnek találjon minket.
Ha már megszerettelek, nem számít, ha van egy kis pocakod, vagy elállóak a füleid, de amíg nem szeretlek, igen, szépnek kell hogy lássalak.  Ezért aztán bátran sminkeljünk, öltözködjünk, simítsunk vagy göndörítsünk, mert igen, ez fontos. Kell a szépség és a a kell a ragyogás! És ha mi szépnek érezzük magunkat, mindenki más is annak fog látni. Valaki pedig megszeret...

Áldott Karácsonyt

Hundrum

Butaság volt azt gondolnom, hogy a csak szexféle kapcsolatból születhet valami más is. A nagy szerelmek, csakúgy , mint a nagy barátságok  annyi de annyi emléket idéznek, míg a csak szex, nos, az csak szex. Kezdem érteni, hogy miért is nem működhet az, amit én akartam. A szerelem lebutított változata, egy kis érzelem, egy kis romantika, semmiből sem túl sok persze, mert így annyira kényelmes, nem fáj, nem  éget.Emlékeink között ez a kis love affair persze soha nem lesz jelentős. Aztán egyszer csak, mialatt alapjáraton működtetjük a szívünk dobbanását, meglep minket a szerelem , magával ragad, és mindent elsöpör, ami lényegtelen volt.

Csak szex

Hülye mondat, hülye kijelentés, főképpen, ha úgy szimplán értelmezi valaki.S talán az sem mindegy, hogy ki mondja. Ezt én mondtam. Én, aki annyira tudok szeretni, hatalmas lánggal égni és egy szerelemért felperzselni mindent magam körül. Érzelmek nélkül nem tudom finomabban még a kezét sem megfogni senkinek. Más persze egy baráti ölelés vagy csimpaszkodás, amit hozzá nem értő szemek félre is érthetnek, de intimebb érintésre csak szerelemmel vagyok képes.
Mindezek ellenére kijelentettem a címbeli mondatot és sikeresen landoltam a férfifaló nő katgóriájába. Furcsa egy helyzet..
Csak szex, mert egy kiba...tt házasság után vagyok, és az önmagam romjaiból kellett és kell felépítenem az életünket újra..egyedül..
Csak szex, mert egyelőre nem szeretném még egy fél napra sem itthon hagyni a gyerekeket , hiszen csak én vagyok nekik. Ezért max az éjszakák jöhetnek szóba...
Csak szex, mert nem akarok moziba járni, éttermekbe és kávézókba, évekig tettem és nem vonz...
Csak szex,mert a függetlenségemre most éppen akkora szükségem van, mint a levegőre...
Csak szex, mert még nehéz lenne bárkiben is bíznom...
Csak szex, de csak azzal, akit szeretek. Ezt nem lehet félreérteni. És mégis..

Szerelmem Hargita

Erdély színei.   Hegyek hullámai.   Völgyek hajlatai.   Utak vonzásai.   Erdők zöldjei.  Illatos faparázs.   Csobogó patak.  Páfrányos hajnalok.  Csillagos éjszakák.   Szívem színei.

Úttalan utakon

Hogy kezet nyújtasz valakinek, annak sokféle oka lehet. Néha még úgy is tűnhet, hogy megalázkodsz, de ezt csupán az látja így, aki nem lát a felszín mögé. Sokszor és sokan élik-éljük le az életünket egy félreértés miatt másképp,mint ahogyan szeretnénk. Én nem akarok rossz utakon járni, mert annyiszor jártam már ott. Ezért mindent megteszek, hogy elkerüljem azt. Egyszer. Esetleg kétszer, ha valaki olyan fontos nekem.
De aztán konstatálom a valóságot és rálépek arra az útra.

Bro

Ébredés

Két szék közé általában a földre esik az ember. Én viszont egy óriási trambulinon landoltam....

Klári aranyköpési

Ha az elmúlt fél év történéseiből kellene igazságot mondanom, meghülyülne a hazugság vizsgáló..

2012.08.05.

"A múltban tanulunk, de nem ennek a gyümölcsei vagyunk. A múltban szenvedünk, szerettünk, sírtunk és mosolyogtunk. De ennek nincs jelentősége a jelenre nézve. A jelennek is megvannak a maga kihívásai, a jó és a rossz oldalai. Nem hibáztathatjuk vagy éltethetjük a múltat azért, ami most történik. Minden új szerelem független az előzőektől, semmi köze a múltbéli tapasztalatokhoz: mindig új. " 

2012.08.05.

Néha el kell futni. Gyávaságból vagy ésszerűségből vagy csak hogy ne kelljen gondolkodni. Minél messzebbre, annál jobb.
És én már megint futok,de meddig még..és ki vagy mi dönti el, hogy mikor nem?

Spacebound

Just promise me you'll think of me
Every time you look up in the sky and see a star
Cus i am a

Spacebound rocketship  and your heart's the moon
And I amin' right at you
250.000 miles and the clear night in June
And I m so lost without you.....
Without you.......

Zárás

A szingliség egy újabb fázisát van szerencsém átélni. Azt hiszem, hogy az egyedülállóságnak is léteznek időszakai, amelyek hasonlóan történnek meg mindenkivel, aki belecsöppen ebbe. Igen, aki belecsöppen, mert más dolog lehet szinglivé válni és megint más lehet szinglinek lenni.

Ami most van, az a legjobb rész az eddigiek közül. Már nem akkora újdonság a szabadság érzése, hanem életérzéssé vált. Sok idő kellett, de ismerve az előzményeket, ez talán nem csoda. És már nem haragszom senkire,pontosabban nem érdekelnek. Jó lenne tudni, hogy az érintettek is elmondhatják e ugyanezt. Csak remélni tudom..

Visszatekintve az utóbbi hat évre, szinte mesének tűnik az életem. Oké, egy ostoba mesének. Ami a hat év előtt volt, az pedig egy múlt századi regény.

Zárok. A munkahelyemen is és az életemben is. Nem vagyok egy nosztalgikus típus, szeretem elengedni a dolgokat. Sőt, igazából nem tudom nem elengedni őket. Ugyanakkor kipróbálnám, milyen az, amikor az ember ragaszkodik a múlthoz. Jó lehet. Jó lehet? Ezt a mostani zárást követhetné valami olyan, amit már szeretnék megtartani. Kipróbálnám...

Farkasokkal-farkasfoggal

Egy gondolat bujkál bennem napok óta, egyre többet agyalok rajta, de nem tudom a választ, képtelen vagyok dönteni. Arról, hogy az ember megtagadhatja e önmagát. Konkrét dolog miatt gondolkodom ezen. Farkasokkal-farkasfoggal. Legyek e farkas. Az eszem szerint persze, minden kétséget kizáróan azokkal a farkasfogakkal kell harcolnom vérszomjas farkasként, de a szívem mélyén azt is tudom, hogy én nem vagyok farkas. Nagyon nem. Nem mondom, hogy néha nem jut eszembe az, hogy ekkora erővel, amennyi nekem van, egyszerűen csak odahatnék, aztán kész, főképpen, hogy mostanra sikerült számtalan aduász értékű infót összeszednem. Ebben mindig is jó voltam, a szintézis, amely során a sok-sok kusza és homályos információ szövevényből összeáll egy kép a fejemben, amely mintegy eszenciája a dolgoknak. Most is így van, de ha felhasználom, akkor utána leköpöm magam, dacára annak, hogy minden normális ember ezt tenné.
Csak valahogy egyre inkább másképp látom a világot. Annyi mocsok van itt köztünk, emberek között, és még én is növeljem? Rövid, gyors sikert hozna, de hosszú távon a lelkemet alaposan megrángatná, hiszen alapvetően jó embernek tartom magam. Dilemma..bizony az.
És az ember mennyi idő alatt heveri ki ha rosszul dönt? És melyik rossz döntés az igazán rossz, amikor azt bánjuk, hogy megtettük, vagy amikor azt, hogy nem.

Levél

Édes Buba,

soha nem gondoltam, hogy egyszer meghalhatsz. Emlékszem, amikor vittük haza újszülött kisbabánkat, az M7 es úton mentünk. Foltokban hó volt, már kezdett olvadni, Hamza születésének napján havazott be, a kismamák  szerint a havazás beindítja a születést, jól emlékszem.
Az autóban elméláztam, és röpke időutazásban volt részem. Megpróbáltam felfogni az idő múlását, de nem visszaemlékezve, hanem elképzeltem, milyen lesz, amikor húsz év múlva visszaemlékszem. Hát eljött a húsz év, de te nem vártad meg.
Rettenetesen felkavart a halálhíred. Gyűlölöm és imádom egyszerre a képeidet, amiket a Facebookon látok, fiaid profilján. Annyira szomorúnak tűnsz mindegyiken. Szeretnélek átölelni, de már nem lehet.
Megismerkedtem a fiaiddal. Szép lassan már a feleséged is tudni fogja hivatalosan is, hogy van még egy gyereked. A mi gyerekünk.
 Édesek a fiaid, sokat, órákat beszélek Othmannal. Eleinte azt hittem, hogy majd vele pótolom mindazt, amit Veled kihagytam, de nem. Othman a fiad, és bármennyire is éppolyan , mint Te voltál, nem tudom vele megbeszélni azt, amit Veled kellett volna.
Itt hagytál egy hatalmas zűrzavar kellős közepén. És nem csak a kérdéseimre szeretnék választ kapni, valahogy azok már nem olyan fontosak. Amit mindennél jobban szeretnék, az az, hogy visszamehessek az időben. Pár napja még húsz évet szerettem volna visszalépegetni, aztán rájöttem, hogy semmi nem változna, hiszen hiába szerettük egymást, az életünk csakis így alakulhatott. Már csak egy évet szeretnék kapni Veled, legalább annyit, hogy velem légy, amikor elmész. Szeretnélek én ápolni, és legalább az utolsó időt Veled tölteni.
Két hete egyfolytában a múltban élek. Minden éjjel arra ébredek, hogy Hamza fekszik mellettem, a baba Hamza, és másodpercekbe telik, míg ráébredek, hogy eltelt húsz év és én Nimivel alszom. Különös az emlékezés. Emlékeim Veled olyan pontosak, látom az arcodat magam előtt, hallom a hangodat és ami a legkülönösebb, pontosan emlékszem az érzésekre, amit akkor éreztem , Veled. Félek, hogy ez egyfajta őrület.
Világéletemben féltem a haláltól. Mióta elmentél, nem félek. Remélem találkozunk. Imádkozom , hogy így legyen.

Faces

Három arc jár egyre a fejemben, férfiak, akik fontosak voltak az életemben. Négy lenne inkább, de három az, amelyik igazán meghatározó része volt az életemnek. A negyediket most kihagyom, nem olyan fontos ebben a vonatkozásban.

Két arc kedves a számomra, ha ránézek a képükre, mindig valami mély melegség önt el, szépnek találom őket és nincs bennem tiltakozás, csak szomorúság és hiányérzet. Kettejük arca tiszta és harmonikus.

A harmadik arc irtózatot és undort kelt bennem, taszítónak találom, csúnya, pedig kívülálló szemmel ő  a legszabályosabb, amolyan "szép ember". Ez az arc a mocskot juttatja eszembe, bármennyire is durva ez a szó, így van.

Mivel mostanában egyre inkább bíráskodom a régebbi tetteim és az azokat irányító érzések felett, kicsit eltűnődöm ezen a három arcon és azon, amit elindítanak bennem. Én vagyok az, aki rosszul ítél vagy ez a természetes emberismeret megnyilvánulása. Kérdezem, de tudom, hogy ennyire nagyot nem hibázhatok.

Memories 1990

Újabb katarzis az életünkben. Ez most jó. Jó annak ellenére, hogy bennem régi sebeket tép fel. Egy arc, amelyet annyi ideje nem láttam már, és amely mintha semmit nem változott volna. Most érzem, mekkora hibát követünk el életünkben akkor, amikor egy valódi kapcsolatot valódi lezárás nélkül hagyunk elsüllyedni, mert azt hisszük, hogy lehet így, vagy mert egyszerűen nincs rá módunk, hogy másképp csináljuk. Akkor is éreztem, hogy nem így kellene, de tehetetlen voltam és most, amikor már mindezt tudom, késő.
Hibát hibára halmoztam az életemben, pontosabban az életem egy időszakában. Csak remélni merem, hogy ha lesz húsz év múlva visszatekintésem a jelenbe, nem fogom ezt mondani.

Nyugalom

Várok egy bejegyzésre.Mert egészen biztosan kapok egy újabb tökéletesen tökéletes posztot.

A pszichopata

"Egyik arcuk szórakoztató, magával ragadó, gyakran elbűvölő. A másik egy érzelmek és empátia nélküli vadállaté. Körbeszaglásznak, bizalmunkba férkőznek, levesznek a lábunkról, aztán - kímélet nélkül - lesújtanak. Hol az érzéseinkre, a szeretetünkre, naivságunkra, hol a pénztárcánkra, hol pedig a testi épségünkre, az életünkre. Felbukkanhatnak a segítőkész jó barát, a magányt enyhítő társ, jóképű férj vagy bomba nő feleség, ragyogó szakértelmű üzletember, vagy akár orvos, ápolónő, ügyvéd, lelki fájdalmakra gyógyírt ajánló pszichológus álarcában. A maszkok sokfélék, a lényeg, a tartalom mindig ugyanaz: a vágyaik azonnali kiélése, önös, másokat maguk alá tipró céljaik könyörtelen megvalósítása. A társadalom fehér cápái akkor is gyilkolnak, ha csak a bizalmunkkal élnek vissza: megnyomorított, összetört emberi lelkeket és sorsokat hagynak maguk után ámokfutásuk közben, de nemritkán halottakat is. Védekezni pedig csaknem lehetetlen ellenük, hiszen nekik - a gátlástalanság rablólovagjainak - nincs fogalmuk a lelkiismeretről, amelyet az ép pszichéjű ember belső strázsaként magában hordoz, nem ismerik a félelmet, a szorongást, a bűntudatot. Androidok, gonosz gépek, gólemek? Nem - mindössze pszichopaták."

Önmagvalósítás

Nagy fába vágtam a fejszémet, pontosabban két nagy fába is. Az egyik a megélhetésünket fogja szolgálni, nemsokára elkészül a hivatalos honlapunk. Rengeteg időt töltöttem vele, talán túl sokat is, hiszen még éjjel, álmomban is csak ez jár a fejemben. Különös az álomvilág, nemegyszer megesett velem, hogy egy nehéz, már-már megoldhatatlannak tűnő kérdésre az álmaimban kaptam megoldást. Hihetetlen, de igaz.
A másik egy önzetlen, nonprofit alapítvány létrehozásának gondolata, amelyből egy-két héten belül valóság válik és amely jobban inspirál, mint bármi valaha az életemben (úgy mint tevékenység, persze).
Bár négy gyerekem van, mégis elegendő energiát érzek magamban ahhoz, hogy mindkettőt bevállaljam. Az önmegvalósítás felé vezető út göröngyös és kanyargós, mély árkokkal és tövises bokrokkal teli, ezt nálam sokkal okosabb emberek is elismerik. Ám mégis, amint jóleső érzéssel tölt el valahányszor rendet csinálok a rendetlenségből, illatos ruhát a mosatlanból, úgy jóleső az érzés, amint szúrós tövist irtva, árkokat betemetve haladok ezen az úton. Nem a cél a lényeg, hanem a megtett út maga. ezt, vagy valami hasonlót olvastam egyszer Lilinél, aki Oshot idézte, és lám, milyen igaz. Utam minden egyes pillanatát élvezem és élem, bárhová is jutok ezen az úton, az rossz hely már nem lehet.