Memories 1990

Újabb katarzis az életünkben. Ez most jó. Jó annak ellenére, hogy bennem régi sebeket tép fel. Egy arc, amelyet annyi ideje nem láttam már, és amely mintha semmit nem változott volna. Most érzem, mekkora hibát követünk el életünkben akkor, amikor egy valódi kapcsolatot valódi lezárás nélkül hagyunk elsüllyedni, mert azt hisszük, hogy lehet így, vagy mert egyszerűen nincs rá módunk, hogy másképp csináljuk. Akkor is éreztem, hogy nem így kellene, de tehetetlen voltam és most, amikor már mindezt tudom, késő.
Hibát hibára halmoztam az életemben, pontosabban az életem egy időszakában. Csak remélni merem, hogy ha lesz húsz év múlva visszatekintésem a jelenbe, nem fogom ezt mondani.