Faces

Három arc jár egyre a fejemben, férfiak, akik fontosak voltak az életemben. Négy lenne inkább, de három az, amelyik igazán meghatározó része volt az életemnek. A negyediket most kihagyom, nem olyan fontos ebben a vonatkozásban.

Két arc kedves a számomra, ha ránézek a képükre, mindig valami mély melegség önt el, szépnek találom őket és nincs bennem tiltakozás, csak szomorúság és hiányérzet. Kettejük arca tiszta és harmonikus.

A harmadik arc irtózatot és undort kelt bennem, taszítónak találom, csúnya, pedig kívülálló szemmel ő  a legszabályosabb, amolyan "szép ember". Ez az arc a mocskot juttatja eszembe, bármennyire is durva ez a szó, így van.

Mivel mostanában egyre inkább bíráskodom a régebbi tetteim és az azokat irányító érzések felett, kicsit eltűnődöm ezen a három arcon és azon, amit elindítanak bennem. Én vagyok az, aki rosszul ítél vagy ez a természetes emberismeret megnyilvánulása. Kérdezem, de tudom, hogy ennyire nagyot nem hibázhatok.