A szingliség egy újabb fázisát van szerencsém átélni. Azt hiszem, hogy az egyedülállóságnak is léteznek időszakai, amelyek hasonlóan történnek meg mindenkivel, aki belecsöppen ebbe. Igen, aki belecsöppen, mert más dolog lehet szinglivé válni és megint más lehet szinglinek lenni.
Ami most van, az a legjobb rész az eddigiek közül. Már nem akkora újdonság a szabadság érzése, hanem életérzéssé vált. Sok idő kellett, de ismerve az előzményeket, ez talán nem csoda. És már nem haragszom senkire,pontosabban nem érdekelnek. Jó lenne tudni, hogy az érintettek is elmondhatják e ugyanezt. Csak remélni tudom..
Visszatekintve az utóbbi hat évre, szinte mesének tűnik az életem. Oké, egy ostoba mesének. Ami a hat év előtt volt, az pedig egy múlt századi regény.
Zárok. A munkahelyemen is és az életemben is. Nem vagyok egy nosztalgikus típus, szeretem elengedni a dolgokat. Sőt, igazából nem tudom nem elengedni őket. Ugyanakkor kipróbálnám, milyen az, amikor az ember ragaszkodik a múlthoz. Jó lehet. Jó lehet? Ezt a mostani zárást követhetné valami olyan, amit már szeretnék megtartani. Kipróbálnám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése