Jól összekuszálódott az érzelmi életem. Vagy inkább jól összekuszáltam én magam. Van ez így, főképpen amikor az ember keresi önmagát és próbálja kirakni élete puzzle darabkáit.
Előkerülnek a nagy szerelmek. Jönnek és mennek, abszolut nem biztos, hogy valamelyik véglegesen marad, de ennek most így kellett és kell történnie. Nem bántok senkit azzal, hogy esélyt adok magamnak, hiszen nem tartozom hivatalosan senkihez. Az pedig, hogy érzelmileg igen, sajnos még nem jelenti azt, hogy minden mehet szépen és boldogan, mert a valóságban mindig kettőn áll a vásár, néha nem is kettőn..
Számomra már nincs kérdés. Én csupán a választ várom.
Never ending love. Az igazi szerelem nem múlik, nem jön helyette másik holnap vagy holnapután. Még ha néha azt is hisszük, hogy elmúlt, akkor is bennünk él, csak fuldokol valahol a bensőnkben. Aztán ha idejében engedjük a felszínre emelkedni, akkor a maga elsöprő erejével vesz egy mély levegőt és tovább él, megerősödik és eláraszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése