2011. június 8., szerda

My name is..

Erős ez az év. Sokszor kérdezem, hogy miért kaptam ez fentről. Ma megtaláltam a választ. Nem feltétlenül fentről kaptam.
És talán nem is olyan rossz, minta amennyire annak tűnik.
17 évet éltem egy olyan pasival, akiről sokan már az elején is tudták, hogy nem hozzám való. Én is rájöttem erre menet közben, de akkorra már rengeteg gazdasági és ugyan nem gazdaságinak nevezhető, de pénzügyi tranzakcióban voltam vele vagy éppen helyette. Hiszen házaspár voltunk. Ezeket a tranzakciókat zárom éppen folyamatosan, és sajnos némelyiket nem tudom másképpen, csak olyan módon, amit maga a tranzakció megkövetel. És persze úgy, hogy nincs mögöttem a gonosz, aki erőt ad ahhoz, hogy úgy csináljuk, ahogyan nem kellene csinálni, de ahogyan ő akarja látni azt. És ez roppant nehéz. Ám ha végre a végére érek, egy óriási teher alól fogok felszabadulni, amelyet igen nehéz cipelnem most még, így is, hogy tudom, én már lezártam. Hogy tudom, nincs tovább és soha nem is lesz, hogy nem fogok olyan majdhogynem kétes ügyletekbe futni, amelyek rossz érzést keltenek bennem. Azt hittem, hogy reakciók és lépések nélkül is lezárhatom az ügyeinket, de nem. Természetesen mindent én, hiszen Citrom mindent rám hagyományozott, ő nagyvonalúan kilépett az egészből és most egy másik ember háta mögött állva csinálja ugyanezt.
Szóval, még egyszer utoljára egy nagy, nem is nagy, egy hatalmas lépésre kell rászánnom magam, amivel mindent magam mögé söprök,ha kell , falat török, hiszen már csak befejeznem kell, és nem folytatni. Mennyivel tisztább így élni, amikor az embernek nem is kell tudnia, hogy van lelkiismerete.
Így aztán már láthatom a nap sugarait a fekete felhők mögött. De az is lehet, hogy én már a napsütésben állok és onnan látom a továbbhaladó felhőket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése