Több blogom is van, más és más témakörökben. Naplószerű mind, hiszen ha egyszer majd visszanézem, akkor életem eseményeit fogom visszaolvasni. Vagy én, vagy más. Már többször is megégettem magam itt, a blogok rengetegében. Néhányan írnak nekem, és elhordanak mindennek. Közben azért olvasnak, sőt rendszeresen olvasnak engem. Nem értem.. Kapok itt is ott is szurkálódós, kötekedős kommentet, na bumm. Én nem azért írok, hogy szeressenek. Nem szerethet mindenki , ahogyan én sem szeretek mindenkit. Van egyéniségem és véleményem, s ami én vagyok, az természetesen nem lehet jó mindenkinek. Én nem sütök tortát egy vadidegennek, hogy szeressen....Kislány koromban ugyan leveleztem egy orosz lánnyal, vagyis kettővel és küldözgettünk egymásnak matricákat meg csillogó papírokat, de ebből már kinőttem, felnőttem. És milyen nagy bajban is volna a világ, ha mindenki csak engem szeretne és engem akarna...ugye-ugye?
Én például nem olvasok olyan blogot, amelyik nem tetszik. Néha -néha elvétve még azért meg kell néznem egy-két olyan helyet, ami nem érdekel, de már valóban nagyon ritkán. Van egy rendszeres olvasóm az egyesült Királyságból, és egy olyan blogról navigál ide hozzám, amely nálam például tiltólistás. Amikor próbáltam megkeresni az angol olvasót, hát bizony áteveztem egy helyre, és ha más ott voltam, bele is olvastam. Nem tetszik, soha nem is tetszett, ennek ellenére nem írtam kommentet, minek írnék?
Életem egy zárt világ, aki olvas és ismer, annak kicsit többet mutat, mint amennyit menet közben adhatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése