Goal

"A barát a bajban ismerszik meg"
Nálam úgy alakult a helyzet, hogy a gyerekem a bajban ismerszik meg. Hatalmas változásokon és talán még attól is nagyobb csalódásokon estünk át az utóbbi időkben. Nem is annyira én, hiszen én tisztában voltam azzal, hogy mit várhatok, de a gyerekek nem. Egy gyereknek két nagyon fontos ember van az életében, az anya és az apa, ha pont ebben a két alappillérben kell elveszíteniük a bizalmukat, az erősen megtöri őket. Nem bennem csalódtak.
Ezek a gyerekek, akik eddig a maximális "elkényeztetés" közegében éltek, alaposan visszafogtak mindenből. Rá kellett döbbenniük, hogy a látszat néha olyan nagyot csal, hogy az ember szíve közben megszakad. Meg kellett ismerniük a férfi és nő, az Apa és az Anya közti hatalmas különbséget, szembe kellett nézniük a képmutatás ördögével.  Ennek ellenére mellettem állnak, sőt azt mondhatom, hogy még jobban mellettem állnak, mint valaha. Nem követelőznek és nem vádaskodnak, csak szeretnek és erőt adnak. Lassan a testvér háború is csillapodik köztük.
Pár évvel ezelőtt még merőben más volt a helyzet, akkor azt gondoltam, hogy nem is engem szeretnek, hanem jobban azt, amit nyújtok nekik. Néha, főképpen amikor kiborultam, szoktam is mondani nekik, hogy ha jönne helyettem valaki más, aki ugyanezt a komfort érzetet biztosítaná nektek amit én, észre sem vennétek a változást. Volt akkor valaki, aki elégedetten helyeselt, erősítvén bennem az érzést, hogy valamit biztosan rosszul csinálok .
Hát nem! Gyerekeim nyílt és melegszívűek, tudnak szeretni és szeretnek érdekek nélkül, gondolkoznak és terveznek, felelősséget vállalnak és legalább annyira megvetik a hazugságot és a bűnözést, amennyire én. Lám, a sok év alatt megtanulták, hogy melyik a helyes út, amelyről nem lehet letérni. Nem, akkor sem, ha mások erre biztatnak vagy erőszakkal próbálnak is kényszeríteni. Igen , ez az az útmutatás, amelyről pár éve beszélgettem egy barátommal. Sokszor úgy tűnik, hogy hiábavaló a kérés, a vélemény, a szüntelen noszogatás, a beszélgetések és a NAGY beszélgetések, csemetéinkre nem ragad semmi abból, amit próbálunk beléjük sulykolni. Dehogynem! Szép lassan, de biztosan megtanulják azt, hogy mi a helyes és mi a jó, rájuk ragad szemléletünk és értékítéletünk, hitünk előtt nem zárják be szívük kapuit.