Élet

Vannak akiket összekovácsolnak az együtt töltött évek, másokat pedig szétválasztanak. Min múlik? Az ég tudja, talán az élmények sokaságán vagy éppen azon, hogy nincsenek.
Élmények...mostanában sokszor felteszem a kérdést magamnak, hogy helyesen döntöttem e, biztosan ezt akartam? Pillanatok, emlékképek jönnek elő..pl. az a nap, amikor a Balatoni nyaralásból hazaérve a teraszról csodáltuk a kertünket, ami a nagy esőzések hatására buján zöldellt, a nyaralás napjai alatt elszokott  a szemünk a látványától, jó volt hazaérni..vagy az utolsó simítások a régi, a "sárga" házunk falain, búcsúnk otthonunktól, már az összes holminkat elvittük, a csupasz falak álltak csak..vagy az a forró nyári délután és a langyos nyári este közötti átmenet, amikor Levente Atyát vártuk, már szinte mindennel végeztem, az ételek a konyhapulton, az italok a hűtőben és én jártam egyet a kertben növényeim között...sok-sok ilyen van még, majdnem egy egész életnyi.
Szóval élmények, ezek az élmények? És akkor miért nem emlékszem a társra, aki velem volt? Talán emiatt választottak minket szét az együtt töltött évek, mert nem az ő arca rémlik fel, hanem az érzés, amit akkor éltem át. Persze ő is benne van a pillanatfelvételekben, de nem jönnek elő közös, vele, személyesen csak vele vagy róla szóló emlékek. Mégis ott van a háttérben minden gondolatban és visszatérő érzésben.
Tudom, az idő elhomályosítja a múltat, múltunkat, amely pedig élesen és kristálytiszta képekben körvonalazódik akkor, amikor az még a jelenünk. Mégis, talán 15 év múlva majd tisztábban látok..elmesélem ha igen.