Reggel egy elfelejtett természeti jelenségre lettem figyelmes. Olyan régen volt már nyár és napsütés, hogy szinte ismeretlen idegennek éreztem, akinek jelenléte feltöltött energiával és jókedvvel. A nap fénye átsütött a házon, bejött hozzánk az étkező ablakain keresztül, végigszaladt a konyhán majd a nappali ablakain át távozott. Útja során szétszórta bájait, a derűt, a nevetést, a harmóniát és a megújulás izgalmát.
Nagy örömömben ablakot mostam, sütőt takarítottam és polcokat rendszereztem. Menta szörpöt készítek és tavaszias ételek listája állt össze a fejemben, noha az alapanyagoknak még se híre se hamva. Na igen, lehet, hogy korai volt még örülnöm, de ha egyszer olyan szépen süt a nap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése