2010. november 9., kedd

Szingli

Érdekes érzés szinglinek lenni. Kilenc hónapja múlt, hogy Citrom elment, és csak az utóbbi három hónapban kezdtem felfogni, hogy nem csupán a mindennapi döntések és történéseket tekintetében vagyok szabad, de szabad lettem a kapcsolatokat tekintve is.
Így aztán bele-belemászok dolgokba, gyorsan kihátrálok, ha valami nem tetszik, majd egy másikba újból bele..A szabadság érzése könnyűvé tesz és magabiztossá, én nem szeretek becsapni...
Az idő hozhat bármit , mert az én ajtóm nyitva áll. Igaz ugyan, hogy a négy, lassan már öt évvel ezelőtti szerelmet nem tudja felülmúlni semmi, de az a szerelem már halott, bármennyire is fáj még mindig, ha Rágondolok. Nem tudok-nem tudunk visszatáncolni a múltba, mert azóta más emberekké váltunk, sok-sok dolog történt meg velünk külön-külön, és ez a sok dolog formált, rombolt, újraépített..de nem minket együtt formált, hanem más dolgok alakítottak engem és más dolgok alakították Őt.
Így aztán marad a szingli élet, annak minden titkával, örömével, bújával-bánatával..formáló erejével és a lehetőségek kínálatával.

2010. november 6., szombat

Lépjünk

"„...egyes dolgok nem többek önmaguknál, nem tartanak sokáig,
helyet foglalnak a szívedben és legközelebb okosabb leszel …
ha annyira fontos vagyok neked,
tiszteld az érzéseimet és éljük tovább a saját életünket!" 

Elkésve

"Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád. De megismerlek majd. És ha tudván tudom is, hogy én fogyok el hamarabb, akkor sem ugrom el többé a szerelem elől. Halálugrottam és lezuhantam. Nem tudok megbocsátani magamnak. Te bocsáss meg nekem." 

2010. november 4., csütörtök

Az igazi után..

"Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden."


Ettől még szerethetünk. Nagyon szerethetünk. És lehet jó együtt. Nagyon jó. És lehetünk az utolsó "igazi" egymásnak.