Szerelem és egyéb katasztrófák

"Talán a szerelem egy döntés, az, hogy adunk egy esélyt valakinek, és nem rágódunk azon, hogy ad-e valamit cserébe, vagy bántani fog-e, vagy ő-e az igazi. Talán a szerelem nem csupán megesik velünk, talán a szerelmet is választani kell."

Neked

Banálisan hangzik, de előző életemben bizonyára Erdélyben, a Tündérkertben éltem.

Nem túlzás, hogy szerelmem Hargita. Ott él minden pillanatomban, hol szomorún, hol édesen, de mindig eltölt valami érzéssel.

Különösen fényesek a csillagok azon a tájon, ahol Valaki kézen fogott egy éjjel, kihúzott magával a kertbe és felmutatott az égboltra, ahol a magasban milliónyi csillag fénylett a mélysötét égbolton. A csillagok fénye alatt Ő nekem adta az egész világot...

Zubogó patakok, halálos szerpentinek, sűrű fenyvesek, párás reggelek és erősen ölelő karok. Soha nem felejtelek el. Téged látlak a fiam szemében, Téged az ölelő karjaiban.

Ma este vásárlás közben láttam egy apukát, aki magához ölelte totyogó kislányát. Édes volt a mozdulat és már olyan régen éreztem ennyire fájón, hogy Te ezt nem teheted a fiaddal, a fiunkkal.

Tudom, hogy legfőképpen én tehetek erről, mégis, amikor ezt érzem, Téged legalább annyira hibáztatlak emiatt, mint magamat.

Tudom azt is, hogy az idő képlékeny és vissza nem hozható, vannak pótolhatatlan élmények, érzések, amiket csak akkor és ott lehet átélni, ahol mi nem tettük meg.

Jöhetnek romantikus esték, pillanatnyi fellángolások,kimondhatom másnak, hogy szeretlek és kimondhatják ezt nekem is,szerethetek és szerethetnek engem mégis, amit Tőled kaptam, soha nem felejtem. 

Csak úgy..

"Te vagy a legjobb dolog, ami valaha is történt velem. Épp ezért le kellett lépnem, mielőtt végleg elérzelgősítenél."

Szomorú idézet

"Amikor szomorú vagy, légy igazán szomorú, süllyedj bele a szomorúságba. Mi mást tehetsz? Szükség van a szomorúságra. Nagyon pihentető egy sötét éjszaka, amely körülölel. Aludj el benne. Fogadd el, és látni fogod: abban a pillanatban, hogy elfogadod a szomorúságot, csodálatossá válik." Osho

Anyu

"Amikor szomorú vagy, légy igazán szomorú, süllyedj bele a szomorúságba. Mi mást tehetsz? Szükség van a szomorúságra. Nagyon pihentető egy sötét éjszaka, amely körülölel. Aludj el benne. Fogadd el, és látni fogod: abban a pillanatban, hogy elfogadod a szomorúságot, csodálatossá válik."
Osho

Keri Hilson - I Like

Supernatural...

A házunkban sokáig szellemek laktak- velünk. Nem bántottak minket, játszadoztak, szeleskedtek, kacarásztak. A porszívózás volt a kedvenc időtöltésük, persze csak le- és felkapcsolgatták, mondtam is sokszor, hogy milyen jó lenne, ha folytatnák a felkapcsolás utáni műveletet. A hangjuk és a játékuk alapján gyermekszellemeknek véltük őket.
Eleinte féltünk tőlük, aztán ahogyan teltek az évek, rájöttünk, hogy nem bántanak minket és kezdtünk hozzájuk szokni. Miután Nimi megszületett, nekem rendszeresen felkapcsolták a villanyt a sötét lépcsőházban, amikor őt a karjaimban tartva én ez nem tudtam megtenni. Szóval, megszoktuk a jelenlétet.
Az ismerőseink elég bambán néztek ránk, amikor elmondtuk, hogy szellemeink vannak, de nem szoktuk sokáig ragozni a dolgot. Van aki hisz benne és van a ki nem. Én sem hittem, nem hittem addig, amíg nem találkoztam velük. Egyedül talán Citrom kételkedett bennük, mondogatta gyakran: " Pocak, szellemek nincsenek". Azért a porszívó kapcsolgatást nem tudta ő sem megmagyarázni.
Amikor Citrom elment, mintha felbolydultak volna szellemes kis lakótársaink. Az addigi vékony kacagásokat felváltotta valami mély, zord hang, nem tudtuk, mi történt, de féltünk, nagyon féltünk. Hangoskodtak, zörögtek, mások voltak. Volt egy nagyon durva éjszakánk, amikor egy órán át morogva dübörögtek az alsó szinten , mi pedig a tetőtérből próbáltuk lenn tartani őket, szintén zajosan és kiabálva. Ezután az éjszaka után nyomtalanul eltűntek.
Egy hónapja kijött egy szakember a házunkba, arra kértem, nézze meg, mi is történhetett nálunk.
" Látok mögötted valakit, aki elment innen a házból és vitte magával a hozzá tartozó gyermek lelkeket is. Az ő szellemei voltak és nem a házé. Miután a kis szellemek elmentek, arkangyalok jártak itt és "rendet raktak" a gyermekek után. Nincs már szellem a házban, teljesen tiszta a tér".
Szóval elmentek. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy bármennyire is megszoktuk őket, azért nem hiányoznak. Arra azért kíváncsi lennék, hogy hová is mentek.....