Supernatural...

A házunkban sokáig szellemek laktak- velünk. Nem bántottak minket, játszadoztak, szeleskedtek, kacarásztak. A porszívózás volt a kedvenc időtöltésük, persze csak le- és felkapcsolgatták, mondtam is sokszor, hogy milyen jó lenne, ha folytatnák a felkapcsolás utáni műveletet. A hangjuk és a játékuk alapján gyermekszellemeknek véltük őket.
Eleinte féltünk tőlük, aztán ahogyan teltek az évek, rájöttünk, hogy nem bántanak minket és kezdtünk hozzájuk szokni. Miután Nimi megszületett, nekem rendszeresen felkapcsolták a villanyt a sötét lépcsőházban, amikor őt a karjaimban tartva én ez nem tudtam megtenni. Szóval, megszoktuk a jelenlétet.
Az ismerőseink elég bambán néztek ránk, amikor elmondtuk, hogy szellemeink vannak, de nem szoktuk sokáig ragozni a dolgot. Van aki hisz benne és van a ki nem. Én sem hittem, nem hittem addig, amíg nem találkoztam velük. Egyedül talán Citrom kételkedett bennük, mondogatta gyakran: " Pocak, szellemek nincsenek". Azért a porszívó kapcsolgatást nem tudta ő sem megmagyarázni.
Amikor Citrom elment, mintha felbolydultak volna szellemes kis lakótársaink. Az addigi vékony kacagásokat felváltotta valami mély, zord hang, nem tudtuk, mi történt, de féltünk, nagyon féltünk. Hangoskodtak, zörögtek, mások voltak. Volt egy nagyon durva éjszakánk, amikor egy órán át morogva dübörögtek az alsó szinten , mi pedig a tetőtérből próbáltuk lenn tartani őket, szintén zajosan és kiabálva. Ezután az éjszaka után nyomtalanul eltűntek.
Egy hónapja kijött egy szakember a házunkba, arra kértem, nézze meg, mi is történhetett nálunk.
" Látok mögötted valakit, aki elment innen a házból és vitte magával a hozzá tartozó gyermek lelkeket is. Az ő szellemei voltak és nem a házé. Miután a kis szellemek elmentek, arkangyalok jártak itt és "rendet raktak" a gyermekek után. Nincs már szellem a házban, teljesen tiszta a tér".
Szóval elmentek. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy bármennyire is megszoktuk őket, azért nem hiányoznak. Arra azért kíváncsi lennék, hogy hová is mentek.....