Tegnap éjjel, amikor már elcsendesedett a ház, Trisztán és Domi mellém bújtak, Pujo békésen szuszogott az ágy másik felében, ők pedig azt mondták: "Anya, ez volt eddig a legszebb karácsonyunk!"
23-án már előkarácsonyoztunk, barátok és barátnők, felnőttek és gyerekek jártak nálunk, Pujo sehogysem kart lefeküdni, elaludni meg pláne nem. Hamza és Domi korán kidőltek, így a karácsonyfa állítás rám maradt. Legalábbis én azt hittem.
Ekkor ért a váratlan meglepetés, a felismerés, hogy Trisztán felnőtt, valahogy menet közben úgy, hogy szinte észre sem vettem. Felelősséget érez, olyan magas fokon, ahogyan kevés felnőtt teszi ezt. Ehhez társul a kitartása, amelyet úgy látom, Citromtól örökölt, neki van néha egy kissé kényszeres "ezt el kell végeznem" hozzállása bizonyos dolgokhoz. Most nagyon jól jött!
Pujo altatása közben már majdnem mi is kidőltünk, én mindenesetre igen, és amikor már majdnem azt hittük , hogy alszik, édesen megszólalt:
" Anyuka, amikor Pujo kicsi volt, akkor az történt, hogy..."
"Nem történt semmi, hunyd be szépen a szemecskédet és aludj végre, mert így nem mer bejönni hozzánk a Jézuska"
Pujo nagy nehezen, anyuka nagy könnyen elaludt, és félálomban-gondolatban már át is rendeztem a Karácsonyt, mégsem pizsama party lesz, hanem majd egy esti ceremónia, jobb is, hátha esik estére egy kis hó.
Mire ezt megbeszéltem magammal, addigra Trisztán duruzsolt a fülembe és keltegetett, mert ő már félig összerakta a fát, de rajta, én is jöjjek, hiszen reggelre készen KELL lennünk.
Letápászkodtam, és tényleg, a fa összerakva a nappaliban, úgy félig.
Ketten már gyorsan haladtunk , a díszítés pedig valódi élvezet volt. Gyönyörű fa lett, a barátnőm szerint olyan tökéletes, mint a bevásárlóközpontok szabályos,cukor fái. Szerintünk pedig olyan mint az amerikai karácsonyi filmek karácsonyfája, nagyon szép!
Pujo első valódi karácsonya, amelyet már felfog és kicsit talán ért is. Örült az ajándékoknak, természetesen írt listát, amelyből valamiféle "csoda" révén minden kívánsága teljesült. Na persze, hiszen akit ennyien szeretnek!
A nagyoknak nem meglepit vettem, mert én szeretek olyan dolgot adni, aminek biztosan örülnek és azért más korosztály vagyunk. Amíg egy kicsi gyereknek könnyű örömet okozni egy babával vagy autóval, addig egy kiskamasznak igen nehéz eltalálni az ízlését. Így az ajándékokat együtt választottuk ki, de megbeszéltük, hogy a család összes tagja - Pujot kivéve, hisze ő még kicsi- vesz a többieknek egy meglepetés ajándékot. Így került a fa alá mindenkinek három-három meglepetés . Jó volt így.
24-én összesen 11 vendég volt nálunk. Ettünk-ittunk-beszélgettünk-énekeltünk-játszottunk, olyan volt,amilyet mindig is álmodtunk. Egy dolog nagyon hiányzott, a hó, de nekünk mégis fehér karácsonyunk volt.
Este hatkor a barátnőm kis családjával úgy állított be hozzánk, hogy mindannyian csillagszórót gyújtottak és a fehér karácsonyt énekelve vonultak be a nappaliba. Köszönöm!
És mindenkinek köszönöm, aki itt volt, hogy szeretnek és velünk akartak lenni ezen az estén(is).Remélem egy hagyományt indítottunk el ezzel, és jövőre veletek ugyanitt!
Láttam egy filmet, amiben az egyik szereplő azt mondta a családjának, hogy végre értem, hogy mi is az a Hálaadás. Végre én is megértettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése