Ejnye-bejnye...

Ejnye-bejnye, téli hargitai képeimre téli vas megyei képeket kapok...és rossz kislány vagyok, ezért meg is dorgáltak, hogy vannak szép tájak Magyarországon is. Nos, elsőkörben történelmi műveltségünk birtokában egyezzünk meg, hogy Erdély igenis Magyarország. Ugye felesleges lenne ezen vitatkozni? :)
Másrészt -milyen nagy szerencse- nem vagyunk egyformák, mindenkinek más -más a szíve csücske. Az enyém Erdély, ezen belül pedig Hargita. Gonoszkodásból persze lehet bírálni ezt a "különös" szerelmet, de hangsúlyozom, csakis GONOSZSÁGBÓL. Amikor a kákán is a csomót keressük....
Egy dolgot nem értek: miért. Hiszen azért lehettek ti ketten együtt, mert mi már nem működtünk. Tehát én nem rosszat tettem neked. Ha annyira szereted őt, még hálás is lehetsz nekem..ezen még nem gondolkodtál el?
Nem az ellenséged vagyok, hiszen az én döntésemnek köszönheted a jelenlegi boldogságodat. Ejnye-bejnye, mire ez a sok gonoszkodás, acsarkodás, ármánykodás..elvégre Karácsony közeleg, a szeretet ünnepe. Mi egyedül töltjük a gyerekekkel, örülj, hogy a gyerekek apukája veled lesz. Ne engem és minket bánts, hanem élvezd az életed, örülj a mának és várd a holnapot. Békés, boldog Karácsonyt neked!
A képeid pedig valóban gyönyörűek, de az én szívemnek nem kedvesek, ellentétben imádott Hargitám fotóival.