:):):):):)

Félelem, rémálmok, képzelgések, okoskodás, sok idő, unalom, harag, gyűlölet, durvaság, irka firka...

This is love...

"Amikor Rád gondolok és látlak magam előtt, olyan egyszerű és finom érzés vesz körül. Az arcod tiszta és szép, a szemed engem néz és jó lenne, ha csak engem látna. Nincs semmi bonyodalom, nincs semmi , amit nem értenék, amikor Te jársz a fejemben. Minden világos és minden gyönyörű. Nem gondolok az időre, nem számít a múlt, ha van egyáltalán."


Egyszerű, mert egyszerűen jó Rád gondolni. Egyszerű, mert nincs kérdés, amire keresnem kell a választ. 
Finom, mert finom az érintésed és finom, hogy érinthetlek.
Világos, mert világosan tudom, hogy Téged vártalak és már nem várok senki mást tovább.
Gyönyörű, amilyen Te vagy és amilyennek én érzem magam, ha Veled vagyok.

Is this love...

Amikor Rád gondolok és látlak magam előtt, olyan egyszerű és finom érzés vesz körül. Az arcod tiszta és szép, a szemed engem néz és jó lenne, ha csak engem látna. Nincs semmi bonyodalom, nincs semmi , amit nem értenék, amikor Te jársz a fejemben. Minden világos és minden gyönyörű. Nem gondolok az időre, nem számít a múlt, ha van egyáltalán.

Szomorú

"Hogy szeretett-e valakit, nem lehetett tudni. Nem mondta, nem mutatta. Talán nem is élte... Sohasem láttam a szívét. Szeretett egyedül lenni. Senki se hiányzott neki. Ha meglátogattam, örült nekem - ha elmentem, nem bánta. - "Szervusz!" - mondta, amikor beléptem hozzá, és amikor elmentem tőle, ugyanígy köszönt el tőlem: - "Szervuuuusz!" Ez a kissé éneklős, hosszú "ú" teljesen formálissá, személytelenné tette a köszönését, mintha egy idegentől búcsúzna el, merő szokásból. Nem hiányoztam neki. Hogy tegnap látott-e, vagy hónapokkal ezelőtt, teljesen mindegy volt neki."

Osho idézet

Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba. A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba. A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként. Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló: az oroszlán egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak az oroszlánok járnak egyedül. Pedig mindegyikőtök oroszlánnak születik, csakhogy a társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belőled. Kapsz egy személyiséget; egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget. A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei. A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az őt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel.

Mese

Egyszer volt, hol nem volt , volt egyszer egy szépséges hercegnő (Annabella) és egy jóképű herceg (Pierrot), akik találkoztak .
A hercegnek megtetszett Annabella és fordítva is ez történt.
Elkezdtek együtt lovagolni, romantikus erdei sétákat tettek és fenséges lakomákon vettek részt. A hercegnő egyszer csak azt gondolta magában, hogy megbabonázza az ifjút.
Egy lakoma utáni éjszakán csillámos varázsport hintett Pierrot fejére, s immáron férj-feleség voltak. Szegény herceg nem tehetett semmit, pedig ő nem is akarta elvenni feleségül a lányt.
Pár év múlva a hercegnő, aki tulajdonképpen már Pierrot hercegné volt, ismét varázsolt, és a herceg akarata ellenére szült egy fiúgyermeket. Szegény Pierrot, hiszen ő nem is vett részt ebben, az egész Annabella műve volt.
Éltek -éldegéltek és Annabella újabb varázslata újabb gyermeket adott, egy kislányt. Szegény, szegény Pierrot! Miért éppen vele történik ez meg?!
Ő csupán szenvedő alanya volt Annabella bűbájának, teljes passzivitásban élt, a bűbájos boszorka pedig csak varázsolt és varázsolt. S mialatt Annabella varázsolt, ő szűz lánykákkal múlatta az időt bánatában.
Ahogy múltak az évek, Annabella egyszer csak megunta a varázslást és elfordult Pierrot-tól, újabb áldozatra vetett ki hálóját. Vele is varázsolt egy nagyot, kisfiuk született. Annabella el akarta hagyni Pierrot-t,őt azonban annyira fogva tartotta a bűbáj, hogy nem engedte el asszonyát . Annabella csapkodott, vagdalózott, de akkora varázsereje nem volt, hogy a brutális Pierrot-t leszerelje. Szegény Pierrot, annyira menekült volna, de valami fogva tartotta őt és arra kényszerítette, hogy fogva tartsa Annabellát.
A herceg egyszer csak megismerkedett egy másik hercegnővel ( Tagetes), akinek még az előzőnél is nagyobb volt a varázsereje és akinek egycsapásra sikerült a gonosz Annabellát leállítani az ármánykodásról, a herceg szemét felnyitotta majd abban a pillanatban le is csukta, de a pillanat elég volt ahhoz, hogy  Pierrot elszakadjon Annabellától.

Ugye, milyen hihetetlen, együgyü-bugyuta mese ez? Nos, aki nem hiszi, járjon utána....

Van Morrison - Someone Like You